Jézus példázatai
A bolond gazdag 2. rész
(Lukács 12, 16-21)

Miután Urunk figyelmeztetett a kapzsiság bűne ellen, ami mindig együtt jár a bizonytalan gazdagságba vetett bizalommal, egy példázat által mutatta be az ilyen bizalom ostobaságát. Egyebek mellett a biztonság is szükséges a boldogsághoz, de ugyanakkor a földi élet, ami a szükséges feltétele annak, hogy a világi bőségből érjük el az élvezetet, bármelyik pillanatban véget érhet. "Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje." "A bolondok gazdagsága elpusztítja őket" - egy olyan igazság, amit ez az ember pecsétel meg, mert sikere önző hajlamait erősíti.

Jézus példázatai
A bolond gazdag 1. rész
(Lukács 12, 16-21)

Urunk egyik legérdekesebb tanítását félbeszakítják. Egyik hallgatója annyira nem érdeklődött a szellemi igazságok iránt, hogy megszakította az Őr tanítását egy kéréssel, ami alkalmat adott erre a példázatra: "Mester, mond meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Kérése alapján nagyon is valószínű, hogy testvére igazságtalanul bánt vele, mert Jézust az egész sokaság jelenlétében szólította meg.

Napi evangélium

2016. szeptember 28. – Szerda
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Jézus példázatai
A barát éjfélkor 3. rész
(Lukács 11, 5-8)

A belülről felhangzó szavak: "Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva" többet jelentenek annál, hogy pusztán bezárták az ajtót. Be van reteszelve és lakatolva és ez alkalmatlan óra. "Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt felfog kelni, és megadja neki, amire szüksége van." A tolakodásnak fordított szó azt jelenti, hogy arcátlanság.

Jézus példázatai
A barát éjfélkor 2. rész
(Lukács 11, 5-8)

"Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tennem." Nem látok semmilyen mélyebb jelentést ezekben a szavakban, mint ami a felszínen megfigyelhető. Mégis már sok allegorikus magyarázatnak alapul szolgált. Azt mondják, hogy a vendég az ember szelleme, ami elfáradt a vándorlástól, és hirtelen mennyei táplálékra vágyik.

Napi evangélium

2016. szeptember 27. – Kedd
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?

Jézus példázatai
A barát éjfélkor 1. rész
(Lukács 11, 5-8)

A tanítványok éppen most kérték Jézustól: "Uram taníts minket imádkozni!" Erre Megváltónk kedvesen megadta nekik azt az imaformát, ami a Gyülekezet kincs lett. Ugyanakkor oktatta is őket, hogy milyen szellemmel és kitartó hittel imádkozzanak. Különbség van e példázat és a hamis bíró példázata között. Itt az ember önzősével áll szemben Isten bőkezűsége, amíg amott a bíró érzéketlen igazságtalansága áll szemben Isten igazságosságával.

Jézus példázatai
Az irgalmas Szamaritánus 8. rész
(Lukács 10, 30-37)

Végtelenül nagy bölcsességgel zárja a Megváltó ezt a példázatot, visszafordítja a törvénytudó kérdését: "Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő azt kérdezte korábban, hogy: "Ki a felebarátom, aki iránt szeretetet kell mutatnom?" Az Úr leckéje ez volt: nem a tárgy határozza meg, hogy kit szeressünk, hanem a szeretetnek megvan a saját mértéke önmagában.

Napi evangélium

2016. szeptember 24. – Szombat, Szent Gellért püspök és vértanú
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Jézus példázatai
Az irgalmas Szamaritánus 7. rész
(Lukács 10, 30-37)

Elmondhatjuk Khrüszosztomosszal, hogy a bor a szenvedés vére, az olaj a Szent Szellem kenete. A sebek bekötözésében megfigyelhetjük, hogy a szentségekről gyakran úgy beszéltek a korai egyházban mint a lélek sebeinek kötöző szalagjairól. Augusztinusz ezt mondja: "Ez a gonosz örökké buzgó forrása a szívben." Amikor látjuk a szamaritánust haladni saját állata mellett, amelyre ráhelyezte a sebesült embert, Őrá emlékezünk, Aki értünk lett szegénnyé, hogy szegénysége által gazdagok lehessünk.

Jézus példázatai
Az irgalmas Szamaritánus 6. rész
(Lukács 10, 30-37)

Az utazó akkor a megszemélyesített emberi természet vagy Ádám mint az emberiség képviselője. Távozott Jeruzsálemből, a mennyei városból, és haladt Jerikó felé, az átok alatt lévő városba (Józsué 6,26). De amint vágyait a világ felé fordítja, a rabló és gyilkos hatalmába esik (János 8,44), aki megfosztja eredeti igazságától és súlyosan megsebesülten hagyja hátra, minden bűne mély sebbé válik, amiből lelkének vére szivárog.

Jézus példázatai
Az irgalmas Szamaritánus 5. rész
(Lukács 10, 30-37)

A szamaritánus nem érezte úgy, hogy már minden megtett, mert "elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked". Gyönyörű ez a példázat már szavaiban is, és tele van a ténykedő irgalom és szeretet kezdeményezésével, mégis sokkal több szépséget és nagy indítékot találunk a szeretetre, amikor meglátjuk, hogy itt nekünk Krisztus munkája mutatkozik be.

Napi evangélium

2016. szeptember 21. – Szerda, Szent Máté apostol és evangélista
Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

Napi evangélium

2016. szeptember 20. – Kedd
Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!”

Jézus példázatai
Az irgalmas Szamaritánus 3. rész
(Lukács 10, 30-37)

A Megváltó válasza csodálatos, rávezeti őt, hogy vegye le tekintetét szeretetének tárgyáról, és forduljon ahhoz, aki bemutatja a szeretetet. Ez a kulcs a következő példázathoz: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba." Ezeket a szavakat nem csupán azért használta az Úr, mert Jeruzsálem magasabban feküdt, mint Jerikó, hanem azért is, mert a Jeruzsálembe, a fővárosba menetről mindig úgy beszéltek, hogy fölmenni (ApCsel.

Jézus példázatai
Az irgalmas Szamaritánus 2. rész
(Lukács 10, 30-37)

Urunk lényegében ezt mondja: Az a kérdés amit felteszel, már választ kapott. ""Hogyan olvasod?" A törvénytudó azonnal rátette kezét a nagy parancsolatra, amelyet maga Krisztus idézett azon az alkalmon, és ezzel bemutatta szellemi meglátását meg azt, hogy felsőbbrendű volt honfitársaihoz viszonyítva. Idézi az 5Mózes 6,5-öt, összekötve a 3Mózes 19,18-cal. Erre az Úr így szól: "Helyesen feleltél: tedd ezt és élni fogsz." - Amit tudsz, kerüljön ki a holt ismeretből az élő gyakorlatba és akkor jó lesz.

Jézus példázatai
Az irgalmas Szamaritánus 1. rész
(Lukács 10, 30-37)

Nem szükséges feltételeznünk, hogy annak a törvénytudónak, aki "előállt" és kérdést tett fel Urunknak, amiből kinőtt ez a példázat, bármilyen gonosz szándéka lett volna, sem nem volt olyan gyáva, hogy zavarba hozza és elhallgattassa a Megváltót. A kérdés ez volt: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ez nem tőrbe ejtő kérdés. Az van itt megírva, hogy azért tette föl a kérdést Krisztusnak, hogy "megkísértse Őt".

Jézus példázatai
A két adós 6. rész
(Lukács 7, 41-43)

Bizonyára a bűnös szívében lévő mély érzésekből, hogy bűnei által elkülönítette magát Istentől, Aki Szeretet, miközben nem tud szeretet nélkül élni. Abból az érzésből, hogy szívének meg kell engednie, hogy szeresse Jézust, és ismét bizonyossá váljék az Ő bűnös iránti szeretetéről, különben ez a szeretet elhal. A megbocsátatlan bűnt érzi nagy akadálynak ennek útjában, és a bűnbocsánat utáni vágy, ha nem pusztán önző vágyakozás a személy biztonságra, akkor vágy ennek a gátnak az eltávolítására, hogy így a szív szabad legyen a szeretetre, és ismét szeretetet kapjon.

Napi evangélium

2016. szeptember 16. – Péntek
Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Jézus példázatai
A két adós 5. rész
(Lukács 7, 41-43)

Akiknek kevés bocsáttatik meg, nem szükségszerűen ugyanaz, mint aki keveset vétkezett, hanem akiknek nincs erős meggyőződése a bűn nagy gonoszságáról, aki sohasem tanulta magára vállalni a bűnt és akik ezért, amíg talán nincs nagy ellenvetése a megváltás tervével szemben, mégis azt gondolja, hogy majdnem ugyanolyan jól meglenne Krisztus nélkül. Kevésbé szeret, mert kevésbé érzi át az érte végbevitt szabadítást.

Napi evangélium

2016. szeptember 15. – Csütörtök, A fájdalmas Szűzanya
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”

Jézus példázatai
A két adós 4. rész
(Lukács 7, 41-43)

Az Úr azonban kielégítően bemutatta emberismeretét, amikor ujját rátette a farizeus szívének foltos pontjára: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Oda kellett figyelnie: "Mester, mondd!" A beszédre vonatkozó engedély után Jézus elmondta a következő példázatot: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte." Isten a hitelező, az emberek az adósok, és a bűnök az adósságok.

Napi evangélium

2016. szeptember 14. – Szerda, A Szent Kereszt felmagasztalása
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Jézus példázatai
A két adós 3. rész
(Lukács 7, 41-43)

Urunkat meghívták egy farizeus házába, és Ő ott "asztalhoz telepedett". Hogy egy asszony hívatlanul és ilyen jellemmel befurakodott a terembe és megengedték neki, hogy ilyen tiszteletet tanúsítson a Megváltó iránt, első látásra furcsának tűnhet, de könnyen megmagyarázható, amikor arra gondolunk, hogy Keleten az étkezések gyakran csaknem nyilvánosak voltak. Emlékeznünk kell az asszony őszinteségére is.

Napi evangélium

2016. szeptember 13. – Kedd
Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett.

Jézus példázatai
A két adós 2. rész
(Lukács 7, 41-43)

Krisztus megkoronázta Máriát szellemi ajándékaival akkor, amikor visszaadta szeretett testvérét Lázárt. A drága kenet hálaáldozat volt, és mivel érzéseibe kevesebb szégyen keveredett, megkente az Úr fejét és lábát. De ez volt a legőszintébb vágy a bűnbocsánat után, csak a lábát akarta megkenni, és csókolva Jézus lábait és megtörölve fejének hajával, rájött Pál parancsára (Róma 6,19).

Jézus példázatai
A két adós 1. rész
(Lukács 7, 41-43)

Eléggé bizonyos, hogy azonos eseményről, Urunk megkenetéséről szól a Máté 26,7; Márk 14,8 és a János 12,3. Ez már nehezebb kérdés, hogy Lukács ugyanazt az esetet mondja-e el, és hogy az itt említett "bűnös asszony" Mária, Lázár nőtestvére-e? Ami azután következik, még nehezebb kérdés. Három fő érvelés van minden kapcsolat azonosítására: először Simon neve, mint a lakoma rendezőjéé; másodszor, annak látszólagos valószínűsége, hogy Urunknak kétszer is ilyen szokatlan tiszteletben kell részesülnie; és harmadszor, az az egybeesés, hogy mindkét esetben valaki megbotránkozott.

Jézus példázatai
A titokban növekvő mag 3. rész
(Márk 4, 26-29)

Vajon milyen értelemben utalhat Krisztusra az, hogy magára hagyja a magot? Olshausen ezt ajánlja: Igaz, hogy az emberek szellemi élete soha semmilyen időben nincs az Úr gondozása és figyelme nélkül, Aki először adta az életét; mégis van két pillanat, amikor különösen elmondható Róla, hogy meglátogatja a lelkeket - a szellemi élet kezdetén, ami a magvetési idő, és ismét, amikor magához veszi népét, ami az ő aratási idejük.

Napi evangélium

2016. szeptember 10. – Szombat
Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok?

Jézus példázatai
A titokban növekvő mag 2. rész
(Márk 4, 26-29)

Én úgy tekintem ezt a példázatot, mint ami első helyen magára az Úrra utal, jóllehet nem kizárólagosan. Így kezdődik: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal." Ez utóbbi szavak a későbbi gondozás hiányát jelzik. Nyugodtan alszik éjjel, és nappal végzi megszokott munkáját. Eközben "a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan".

Jézus példázatai
A titokban növekvő mag 1. rész
(Márk 4, 26-29)

Ez az egyetlen példázat, amely csak Márknál szerepel. Úgy látszik a kovász helyét tölti be, és abban is közös azzal a példázattal, hogy kijelenti továbbá, hogy a királyság Igéje magától működik. A fő nehézség a következő: Ki ez az ember, aki veti a magot a földbe? - Vajon maga az Emberfia, vagy azok az igehirdetők és mások, akik hirdetik a királyság evangéliumát? Ha azt mondjuk, hogy az Úr magára gondol, akkor hogyan mondható el, hogy nem tudja, a mag miként kel ki és miként növekszik fel?

Napi evangélium

2016. szeptember 8. – Csütörtök, Szűz Mária születése, Kisboldogasszony
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.

Jézus példázatai
A talentumok 9. rész
(Máté 25, 14-30)

Ahogy a természet világában a soha nem edzett testrész elveszti erejét, ugyanúgy Isten nem alkalmazott ajándékait elveszítjük. "Akinek nincs, még az is elvetetik, amije van." Másrészt Isten ajándékai megsokszorozódnak ha működtetjük: "Mert mindenkinek akinek van, adatik, és bővelkedni fog (Zsidók 6,7). Nemcsak ez a helyzet, hanem azt az ajándékot, amelyet az egyik elveszít, a másik megkapja. Ezt látjuk folyamatosan.

Jézus példázatai
A talentumok 8. rész
(Máté 25, 14-30)

A szolga továbbá ezt mondja: "félelmemben". Igazolja félénkségét. Félt kereskedni, nehogy mindent elveszítsen és ezzel kiváltsa gazdája nemtetszését. "Nézd, itt van, ami a tied." Valójában Isten ajándékait nem lehet így visszaadni, mert a negatív alapelv megtartása magában nem elég. Ura saját érvelése alapján válaszol, és nem igyekszik igazolni magát az ellene intézett vádakkal szemben: "Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam."Így sem igazoltad magad, mert az én szavam szerint kellett volna eljárnod még így is.

Napi evangélium

2016. szeptember 6. – Kedd
Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Jézus példázatai
A talentumok 6. rész
(Máté 25, 14-30)

Aki azonban egy talentumot kapott, bűnösnek találtatott - ez komoly figyelmeztetés nagyon sok embernek, mivel ez a kifogás jön elő az ilyeneknél: "Olyan keveset bíztál rám, hogy nem számít, mi lesz vele." Az Úr azonban a hűséget a kevésen is keresi éppen úgy, mint a sokon. Igaz, hogy ez a szolga nem ugyanolyan módon volt, vétkes, mint a tékozló fiú, aki eltékozolta javait, sem úgy, mint a tízezer talentummal adós kegyetlen szolga.

Napi evangélium

2016. szeptember 5. – Hétfő
Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze.

Jézus példázatai
A talentumok 5. rész
(Máté 25, 14-30)

"Hosszú idők múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." A hűséges szolgák örvendetes előre jövetelében látjuk a bátorság példáját az ítélet napján. Volt valami megmutatni valójuk, ahogy Pál buzgón kívánta, hogy neki is legyen (1Tesz. 2,19; 2Kor. 1,14; Filippi 4,1). Máténál az egyik szolga ezt mondja: "másik öt talentumot nyertem..." míg Lukácsnál ez áll: "gírád tíz gírát nyert" (Lukács, 19,16).

Napi evangélium

2016. szeptember 3. – Szombat
Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?”
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”

Jézus példázatai
A talentumok 4. rész
(Máté 25, 14-30)

Az ajándékok különböző arányúak: "Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint." A természetes ajándék az alap, amire ráhelyeződik a szellemi ajándék. A kegyelem nem semmisíti meg az egyéni jellem alapját (1Kor. 12, 4-31; Efézus 4,16). A természetes ajándékok az edény szerepét töltik be, amely lehet nagy vagy kicsi, de mindegyik esetben tele van.

Napi evangélium

2016. szeptember 2. – Péntek
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye.

Jézus példázatai
A talentumok 3. rész
(Máté 25, 14-30)

"Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát (nem "saját szolgáinak", mert az eredetiben ezen nincs hangsúly). Idegenbe készült utazni a mi Urunk és szolgáit felkészítette távollétére. Rájuk akart bízni sok kiváló ajándékot. Pünkösd napja kétségtelenül az az idő volt, amikor a javakat, vagyis a szellemi erőket és képességeket bőségesen átadta (Efézus 4, 8-12).