Bibliai elmélkedések az év minden napjára 2014.04.02.,


Akik vállalták a veszteséget

Olvasmány:
Lk 18,28-34


'Ekkor így szólt Péter: "Íme mi elhagytuk mindenünket,és követünk téged." (Lk 18,28 ).



A krisztus-követés jutalma nem jelentheti azt,hogy mi határozzuk meg előre,mit szeretnénk.




Mindig is csodálkoztam azon,hogy az Úr Jézus nem utasította el,igazította ki Péter nagyon emberi
kérdését,érvelését.

A (tegnapi gazdag ifjú nem tudta feladni vagyonát,de mi igen: elhagytuk mindenünket és követünk
téged, "mi lesz hát a jutalmunk?" (Mt 19,27 ).

Az áldozathozatal,a hitben velállalt veszteség nencs elfeledve az Úrnál. Bár nem lehet ezzel üzletelni,
nincs és nem lehet követelésünk,de az ígéretet a mi Mesterünk adta: áldás itt, most örök élet.

Lehet követni Jézust,szabad az út hozzá. Van úgy,hogy áldozattal jár a követése,de azt is meg lehet
hozni--nem lehetetlen követni őt,nem vállalhatatlan az út.

Mit vállalunk érte?

Figyelemre méltó azonban,hogy amikor Péterék azzal foglalkoznak,hogy mi lesz velük lesz-e jutalma
áldozathozataluknak,az Úr Jézus az előtte álló útra,szenvedésre,váltsághalálra gondol,:

arrólbeszél nekik,hogy mi lesz ővele.De ezt egyszerűen nem értik a tanítványok.

magukkal vannak elfoglalva,még akkor is ,ha Mestert követik.

Mi lesz velük? Mi jut nekem,mink lesz nekünk?

Az Úr Jézus nem csak szenvedést vállalt magára étünk,hanem a halált is. Ez az igazi,felvállalt
veszteség. Péterék akkor még nem értették szavait.

Vajon mi értjük? Mit vállalunk ma érte? /HG /





Uram,hiszem,
hogy amely szív Tied egészen,
azt a szívet véded és oltalmazod,
s megadod neki a jutalmat,
hogy miközben szolgál,egyre gyarapodjon,
növekedjen boldogsága,
Fogadd el szívemet,és vezesd rá
az igaz útra!

(Pethő N. Gábor: Fogadd el! ).




"És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét,és hátra tekint,nem alkalmas az Isten
országára," (Luk 9,62 ).

AZ EPERFÜGEFA


Az út mentén nőtt,Jerikó felé,
a "balzsam út"napverte oldalán,
érezte illatok verítékét,
arra haladt el minden karaván.
Gyökerei tudtak még egy fáról,
amelyről gyümölcsöt várt a Mester,
de nem talált rajta csak levelet,
és a fa elszáradt másnap reggel...

---Nemsokára ideér a Mester!---
szállt át a hír a rózsakerten,
erre fölfigyelt a tikkadt város,
gyűlt a nép az utcákon tereken,
Zákeus is,a gazdag vámszedő
--kicsi lévén--hogy a Mester lássa,
a levelek biztos rejtekében
fölmászott az eperfügefára.

S megállt az Úr a fügefa alatt,
---a bűnös fönt remegett az ágon--
megszólította:---Jöjj le,Zákeus,
A fügefa megérett "gyümölcse"
a Mester elé lehullott a fáról.


Lukátsi Vilma







MESTER! ÉRINTSD MEG!


Mester!Érintsd meg a szívem!
Hogy megújuljon a lelkem,
Hogy begyógyuljon a lelkem,
Hogy begyógyuljon sok sebem,
Hogy viselhessem keresztem,
Hogy lássa arcod két szemem.
Hogy szikla legyen a hitem,
Hogy halLja szavad a fülem,
Hogy Te légy minden reményem,
Hogy áldássá legyen kezem,
Hogy bocsájtassék sok vétkem,
Hogy dicsérhessen énekem,
Hogy tiéd legyen életem,
Mester! Érintsd meg a szívem!

DÖMÖTÖR tIBOR