Jézus példázatai
Az irgalmas Szamaritánus 3. rész
(Lukács 10, 30-37)

A Megváltó válasza csodálatos, rávezeti őt, hogy vegye le tekintetét szeretetének tárgyáról, és forduljon ahhoz, aki bemutatja a szeretetet. Ez a kulcs a következő példázathoz: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba." Ezeket a szavakat nem csupán azért használta az Úr, mert Jeruzsálem magasabban feküdt, mint Jerikó, hanem azért is, mert a Jeruzsálembe, a fővárosba menetről mindig úgy beszéltek, hogy fölmenni (ApCsel. 18,22). A távolság a két város között körülbelül 30 km volt. Az út átvezetett egy elhagyatott sziklás területen. Jeromos említi, hogy az út bizonyos részét vörös vagy véres útnak nevezték, mert olyan sok vért ontottak ott a rablók. Olyanok, mint az ebben a példázatban levők, "kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek". Amint ott feküdt az úton véresen, "történetesen (vagy véletlenül, ahogy az eredeti érzékelteti) egy pap ment azon az úton." Így mutatja be, finoman beleszőve egy közös szövegbe Isten gondviselése által a különböző emberi életek fonalait. Egy ember ürességét egy másik ember teljességével hozza kapcsolatba. A szeretetre szóló sok felhívás ilyen az életünkben. Talán ezek azok, amelyeket elmulasztottunk, mert nem láttuk meg benne Isten ujját. Ez a pap elszalasztotta "lehetőségét". Lehet, hogy azért volt Jeruzsálemben, hogy kitöltse szolgálati idejét, és most már hazafelé tartott. Egyike volt azoknak, akik sohasem tanulták meg ezt: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot." Ugyanis "amikor meglátta elkerülte". Ugyanígy tett egy lévita is, de viselkedése még gonoszabb volt, mert megtekintette és látta az ember szerencsétlen állapotát, de nem nyújtott neki segítséget. Így tettek ketten, akik dicsekedtek, és magyarázták a törvényt (vesd össze: 5Mózes 22,4; 2Mózes 23,5). Itt nem a testvér ökre, hanem maga a testvér feküdt vérbe fagyva, de elrejtették magukat tőle (Ézsaiás 58,7). Ámen!