2016. szeptember 21. szerda

Hagyd abba a neheztelést!
„A szeretet türelmes, jóságos… nem rója fel a rosszat.” (1Korinthus 13:4–5)
A haragtartásnak nagy ára van, és ezt neked és a környezetedben élőknek kell megfizetni! Aki megbántott már nagy valószínűséggel továbblépett, el is felejtette, hogy megsértett, csak te cipeled magaddal továbbra is ezt a terhet. De valójában nem a sértő fél, hanem annak hibáztatása a probléma lényege. Amíg ezt meg nem érted és el nem fogadod, addig folyamatosan zaklatott leszel.
Ne engedd, hogy neheztelésed elmérgesedjen, és átforduljon:
1) Áldozat mentalitásba. A másokra irányított negatív energia csak leapasztja erőforrásaidat, és megfoszt annak lehetőségétől, hogy kihasználd Istentől kapott képességeidet. Ne csapd be önmagad! Ne áldozd fel erődet a neheztelésre!
2) Keserűségbe. A keserűség halálos méreg, egészen kis adag egész lényedet megmérgezi. A fájdalom, melyet őrizgetsz, megmételyezi mindennapi életed élményeit, tapasztalásait, még Istennel való kapcsolatodat is!
3) Elszigetelődésbe. Nem öröm olyan valakinek a társaságában lenni, aki folyton másokat hibáztat, védekezően viselkedik, és tele van haraggal. Az emberek ezt megérzik, és veszélyesnek ítélik, ezért biztonságos távolban maradnak, nehogy célponttá váljanak abban az esetben, ha valami nem tetszene bennük. A keserűség őrizgetése tökéletes recept az elszigetelődésre, a saját magunk által gerjesztett magányra.
4) Negatív példába. Talán azt gondolod, senkinek semmi köze ahhoz, ahogyan érzel. Talán – ha egy lakatlan szigeten élsz. A neheztelés fertőző betegség. „Ügyeljetek arra, hogy… a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15).
5) A megbánás meghiúsulásába. Őszinte megbánás és megbocsátás nem lehetséges addig, amíg nem vagy hajlandó szembenézni nehezteléseddel. Ha még mindig másokat hibáztatsz, azzal kibújsz a felelősség alól. A rossz hozzáállás olyan, mint a defektet kapott kerék – amíg nem cseréled ki, nem jutsz sehová.