2016. szeptember 18. – Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.
Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

Lk 16,1-13

Elmélkedés:

Könnyű utólag okosnak lenni!
Néhány évvel ezelőtt még százmilliós, manapság már akár százmilliárdos nagyságrendű pénzügyi csalások kerülnek napvilágra. Pénzügyi befektetésnek álcázott piramisjátékok, brókercsalások és hasonló szélhámosságok rendszeresen szerepelnek a hírekben. A pénzügyekkel és a hitelezéssel évezredek óta gond van, az anyagi haszonszerzés érdekében végzett átverés és a mögötte húzódó emberi kapzsiság nem újkeletű dolog. A mai vasárnap evangéliuma is azt sejteti, hogy a bibliai időkben is elfordultak ilyenek. Jézus egy példabeszédet mond, amely lehet kitalált történet is, de az sem kizárt, hogy a valóságban megtörtént esetről van szó.
A történet nagyon egyszerű. Adott egy intéző, egy vagyonkezelő, akit az a vád ér, hogy rosszul gazdálkodik a rábízott javakkal. Megbízója, a gazdag ember nem vizsgálja ki az ügyet, hanem elhiszi a vádat és elbocsátja munkájából az intézőt. Ő ekkor úgy próbál barátokat szerezni magának, hogy urának adósleveleit meghamisítja, az úrnak így anyagi kárt okoz, az adósokkal viszont jót tesz. A példabeszéd zárásaként Jézus dicséretet fogalmaz meg, amelyet a megkárosított úr szájába ad: „Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el.” Az elismerés természetesen nem a csalásnak szól, hanem a leleményességnek. A számára hátrányos helyzetben az intéző ugyanis nem hátrafelé tekint, hanem előre. Nem azon kezd el gondolkodni, hogy mit ronthatott el a múltban, hanem a jövőt nézi, hogyan tudja biztosítani megélhetését a jövőben. Az előrelátás és a gyors cselekvés az, ami kivívja az úr elismerését.
A mindennapi életben gyakran mondjuk: „Könnyű utólag okosnak lenni!” Olyan élethelyzetekben szoktuk ezt mondani, amikor valaki nem figyelmeztetett előre egy lehetséges veszélyre vagy nem ismerte előre a várható eseményeket és körülményeket, és csak utólag próbálja megmagyarázni valamilyen döntésnek az okait, de ilyenkor már nem lehet visszafordítani az eseményeket. Könnyű utólag okosnak lenni, de nehéz előrelátóan gondolkodni. Jézus példabeszéde ezt a tanulságot hordozza, de nem a pénzügyekben, hanem a vallási életben. A keresztény embernek bölcsnek kell lennie abban a tekintetben, hogy életét előre meg kell tervezni s gondolnia kell örök életére is. Ha a pokolban beszélgetnek egymással az emberek és elmesélik, hogy miért is jutottak oda, bizonyára mondanak majd egymásnak jótanácsokat, hogyan tudták volna elkerülni ezt a végső sorsot. Az ilyen késői jótanácsokra mondják: „Könnyű utólag okosnak lenni!” A mennyországban pedig mindenki örül majd annak, hogy előrelátóan gondolkodott és cselekedett földi élete során, s ennek köszönhetően az üdvösségre jutott.
Saját hivatásával kapcsolatban az ember általában fiatal korában szokott sokat gondolkodni. Lehet később is, de ötven év felett már nem biztos, hogy szerencsés a pályamódosítás. Fiatal korunkban sokat gondolkodunk leendő életünkön, munkánkon s azon, kivel szeretnénk leélni az életünket. Jó, ha a fiatalok minél többet gondolkodnak ezen, saját adottságaik és képességeik fényében mérlegelik lehetőségeiket és olyan döntést hoznak, amely utólag is helyesnek bizonyul, tehát nem kell pár év múlva csalódottan mondaniuk: „Könnyű utólag okosnak lenni!”
Keresztény emberként legyünk bölcsek, gondolkozzunk előre okosan! Az üdvösség elnyerését tartsuk a legfontosabbnak életünkben! Nem könnyű előre okosnak lenni, de nem lehetetlen!