2016. szeptember 6. kedd

Az imádság különböző formái (1)
„… Isten szerint jár közben a megszenteltekért.” (Róma 8:27)

Valaki, akinek jobban megy az imádság, mint neked, már közbenjár az érdekedben. „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.” (Róma 8:26–27). Figyeld meg: a Szentlélek közbenjár értünk Isten előtt. Néha nehéz teljesen jelen lennünk, amikor imádkozunk. Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor beszélgetünk valakivel, és ő gondolatban teljesen máshol jár. Mi a megoldás? Próbáld lejegyezni, ami imádság közben eszedbe jut. Az imádság két leggyakoribb akadálya:
a) figyelmünket gyakran elterelik más gondolatok;
b) elfáradunk.
Amikor John Ortberg író erről a két akadályozó tényezőről beszélt egy barátjával, ő azt tanácsolta Johnnak, hogy egyszerűen csak menjen el sétálni, és hívja el Jézust is. Ortberg így ír: „Másnap elmentem a tengerpartra, levettem a cipőmet, futni kezdtem, és hívtam Jézust, hogy jöjjön velem. Különös dolgot fedeztem fel. Amikor úgy gondoltam, hogy beszélgetnem kellene Jézussal, akkor ez nagyon nehezemre esett, komoly erőfeszítésbe került. Most, hogy csak annyi dolgom volt, hogy magammal hívjam, nem tudtam nem rá gondolni. Egyfolytában azon járt az eszem, hogy ő ott van velem. Azt vettem észre magamon, hogy meg akarom neki mutatni a pelikánokat és a hullámokat. Eszembe jutottak emberek és dolgok, melyek mostanában foglalkoztattak, és egyszer csak elkezdtem róluk beszélni Jézusnak. Minden megváltozott.” Hívd hát el Jézust, hogy jöjjön veled ma, és bármit is csinálsz, beszélgess vele közben!