Jézus példázatai
A két adós 5. rész
(Lukács 7, 41-43)

Akiknek kevés bocsáttatik meg, nem szükségszerűen ugyanaz, mint aki keveset vétkezett, hanem akiknek nincs erős meggyőződése a bűn nagy gonoszságáról, aki sohasem tanulta magára vállalni a bűnt és akik ezért, amíg talán nincs nagy ellenvetése a megváltás tervével szemben, mégis azt gondolja, hogy majdnem ugyanolyan jól meglenne Krisztus nélkül. Kevésbé szeret, mert kevésbé érzi át az érte végbevitt szabadítást. Simon maga volt a példája annak, aki ilyen kevéssé szeretett. El is árulta szeretethiányát a kicsiny, jelentéktelen ügyekben. Megtagadta vendégétől a szokásos keleti udvariasságot, mert nem adott vizet lábának megmosására (1Mózes 18,4), nem ajánlott Neki békecsókot (1Mózes 22,4), nem kente meg fejét olajjal, ahogy szokásos volt az ünnepségeken (Zsoltárok 23,5). Ez az asszony messze felülmúlta. Megmosta a Megváltó lábát könnyeivel, és megtörölte fejének hajával; csókolgatta Jézus lábát, miközben lábára is drága kenetet kent. "Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Itt egy kis zavar van, mert miként hozzuk össze ezeket a szavakat azzal a példázattal, ahol az adósról azt mondja, hogy nagyon szeret, mert sok bűne bocsáttatott meg, és nem azért bocsáttatott meg sok bűne, mert nagyon szeretett. Aztán hogyan lehet ezeket összhangba hozni azzal a szentírási tanítással, hogy szeressük Istent, mert Ő előbb szeretett minket - talán a hit, nem pedig a szeretet az előfeltétele a bocsánatnak? Mégis ezek a szavak, "hiszen nagyon szeretett", a legjobban akkor magyarázhatók, ha megfontoljuk, hogy mennyire mélyen szomorkodik a bűn miatt, mennyire őszintén vágyakozik a bűnbocsánatra, és mindez honnan fakad. Ámen!