ISTEN SZAVA: LÉLEK ÉS ÉLET ( Jn 6,63).

Boldogok lehetünk,ha nem ember,hanem Isten oktat bennünket.

ÉS MILYEN SOK A CSALÓDOTT EMBER!


Hűséget Istentől tanulhat az ember: "AZ ÚR MINDEN ÖSVÉNYE SZERETET
ÉS HŰSÉG AZOKNAK,AKIK MEGTARTJÁK SZÖVETSÉGÉT ÉS INTELMÉT"
( Zsolt 25,10)

A szentírásban Jézus arra tanít,hogy akik be akarnak jutni az örök hazába
azok ismerjék meg az oda vezető utat.
Mondja az Ige,hogy boldogok a szelídek,mert övék lesz a föld,Isten azoknak
ígéri a földet,akik jóakaratúak,alázatosak,és szelídek tudnak maradni.

Isten kereséséről Makovei János nyugalmazott lelkipásztor Közel az Isten
című versében írja:


"Kerestem Őt... Valami űzött ,hajtott, keresnem kell.
Kerestem Őt.....Életem országútjain,hol nem értem el.
Nem fájt,hogy más hányt-vetett életével fájón vezekel.
Tudatlan vágyak keltek bennem,azóta---jaj! Keresnem kell....
Kerestem Őt....Valakit,aki magához emel,s eljön velem.
Kerestem Őt.....akinél számomra is van még kegyelem.
Kerestem Őt.......aki nem fog megalázni,ha majd megszeret.
Aki életével jegyzi el magának szürke ember-nevemet.
Aki megérti,mennyire elhagyott,senki ember vagyok.
Akinek értem,szelíd szeme bús éjszakákon újra felragyog.
Kerestem Őt......Égbevesző,fenséges ormokon és bérceken,sasok
fészkén,ahol már csak az elérhetetlen fény terem.
Kerestem Őt......Sötétlő völgyek titokzatos csöndes ölén,ahol
számomra félelem nélkül csillan meg a déli fény.
Kerestem ott,hol körülvett némaságával a békéltető csend,
ahol a természet----élni még---minden percéért mélyen eseng.
Kerestem ott ,mindenfelől szívfájdító vihar borult,
Kerestem ott ,ahol sok a víg bölcs és sok a fázó nyomorult.
Kerestem Őt.....Szép arcokon,végigkutattam bús szemeket,
ha rátalálnék,akik-e valahol emberközelben a szeretet.
Kerestem Őt,s formáltam---köszönteni--őszinte szavakat.
S mikor végigjártam már napjaim és életem hosszú útját,
belém mart a bús,kijózanító,nagy felismerés: Ő, hová vitt?! "
És akkor utolért egy szelíd hang,nem tudtam mit sem, megszólított:
" Ne félj,mert hozzád közel van az Isten!"
Közelebb,mint az emberek,kik szemedben annyira jók,
Közelebb,mert téged szívével önmagának önmagából alkotott.
mert-veszned kellett volna bár----- Ő soha el nem hagyott!
Amikor még azt hittem minden hazugság és nincs ki fényt derítsen.
akkor tudtam meg,romba dőlt életemhez egészen közel van az Isten!
Azóta hiszem,,hirdetem és vallom,azóta ha meg is kellene halnom,
Amikor még földi vándorutam-élem és az éj még sötétlik,mint az ében,
vagy minden olyan biztatón ragyog,én e jó hír csendes dalnoka vagyok
Nem változtathatnak ezen már mit sem,

"Ember! Hozzád is közel van az Isten!