Napi evangélium

2016. szeptember 26. – Hétfő
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.

Lk 9,46-50

Elmélkedés:

A Szentírás a kezdetektől fogva hirdeti, hogy az igazán értékes dolgokat, életünk leginkább megbecsülendő kincseit nem kiverekedjük magunknak, nem megharcolunk érte és nem erőszakkal szerezzük meg, hanem ajándékként, jutalomként kapjuk. Sok mindenért meg kell küzdenünk az életben és nem várhatjuk azt, hogy minden jóban ingyen, munka nélkül részesüljünk, de ami igazán értékes az életünkben, azt Isten adományaként kapjuk.
Mindezek fényében nem sok értelme van az emberek egymás közti versengésének. Az apostolok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. És mi is feltehetjük a kérdést: ki a nagyobb ember? De mi értelme van ennek a kérdésnek? Miért akarnánk a másik ember fölé kerülni? És miért akarnánk őt magunknál kisebbnek látni? Isten mindannyiunkra úgy tekint, mint gyermekeire és nem tesz különbséget az emberek között. Jóságát és szeretetét mindenki felé kimutatja. A gyermek azért lehet példa a keresztény ember számára, mert elfogadja szülei gondoskodását, törődését. Nem törtet, nem tülekszik, nem akar mások elé kerülni, hanem elfogadó és engedelmes. Ezzel a lelkülettel fogadjunk mindent, amit Isten ad nekünk. Így valósul meg bennünk és növekszik általunk az Isten országa.