Jézus példázatai
A talentumok 4. rész
(Máté 25, 14-30)

Az ajándékok különböző arányúak: "Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint." A természetes ajándék az alap, amire ráhelyeződik a szellemi ajándék. A kegyelem nem semmisíti meg az egyéni jellem alapját (1Kor. 12, 4-31; Efézus 4,16). A természetes ajándékok az edény szerepét töltik be, amely lehet nagy vagy kicsi, de mindegyik esetben tele van. Aki két talentumot kapott, alkalmatlan lenne egy olyan munkaterületen, mint az, aki ötöt kapott, de teljes felkészülést kapott arra a feladatra, amire ki volt rendelve, mert "az ajándékok különbözőek, de ugyanaz a Szellem". Mint ahogy a hadseregben nem mindenki tábornok, ugyanúgy a Gyülekezetben sem mindenki kap vezetői képességeket. A természetes képességekről szólva, nem szabad elfelejtenünk, hogy egy viszonylagos hűtlenség leszűkíti az edényt, mint ahogy a hűségnek megvan a tendenciája arra, hogy kitágítsa. Miután mindezt elrendezte, az úr azonnal elment idegenbe. A következő három igevers átöleli az egész időszakot Krisztus első és második eljövetele között. A két hűséges szolga képviseli mindazokat, akik szorgalmasok tisztségükben és szolgálatukban, bármi is legyen az. Ebben a példázatban a hűséges szolgák egyforma arányban sokszorozzák meg egyenlőtlen összegeiket: "Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt", míg a Lukácsnál följegyzett példázatban a szolgák egyenlőtlen arányban sokszorozták meg egyenlő összegeiket. Az igazság Máté evangéliuma szerint az, hogy amiként kaptuk, úgy várják vissza tőlünk; Lukácsnál az, hogy amint az emberek különbözőek hűségükben és lelkesedésükben, ugyanúgy különböznek szellemi nyereségeik mennyiségében is. "Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét" - ez megfelelő képe a hanyagságnak az isteni módon kapott ajándékok használatában. Ámen!