2016. szeptember 11. vasárnap

A szeretet ereje
„Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)

Amikor Dr. E. Stanley Jones a szeretetről prédikált Indiában, a helyi gyülekezet vezetője elmondta neki, hogy egy laikus gyülekezeti tag, akit ő szeretett és támogatott, most zavart kelt, és miatta szakadás fenyegeti a gyülekezetet. Az elkeseredett lelkész Dr. Jonestól kérdezte, mit tegyen, mert ebben az esetben úgy tűnik, a szeretet nem működik. „Növelje az adagot!” – felelte Jones. Énközpontú természetünk elhitette velünk, hogy a boldogság abból ered, ha megkapjuk, amit akarunk, és minden szükségünk be van töltve. Ám ha megkapjuk is a jobb állást, nagyobb házat, vagy hírnevet, mégis üresnek érezzük magunkat, mert ezek a dolgok nem hoznak tartós boldogságot és beteljesedést. Igazából csak felgerjesztik az étvágyunkat még többre – és így tovább és így tovább. Peter Gillquist mondta: „Minden alkalommal, amikor esélyünk van valamilyen kézzelfogható módon megélni Isten szeretetét mások felé, öröm-ciklusunk újra meg újra beteljesedik.” Legszebben talán Assisi Szent Ferenc fogalmazta meg ezt híres imájában: „Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik; megbocsátást oda, ahol megbántanak; hitet oda, ahol kételyek vannak; reményt oda, ahol kétségbeesés kínoz; fényt oda, ahol sötétség van; örömöt oda, ahol szomorúság lakik. Ó, Isteni Mesterem, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni, minthogy vigaszra várjak, inkább én törekedjem megértésre, minthogy megértést óhajtsak, inkább én szeressek, minthogy szeretetet igényeljek. Mert amikor adunk, akkor kapunk; ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot; és ha meghalunk, azzal ébredünk az örök életre.”