Különböző utakat használ az ördög arra, hogy kimozdítson minket a rejtekünkből.
AMIKOR NEM SZERETJÜK EGYMÁST: Ez kapcsolódik a meg nem bocsátáshoz és a világosságban járás elhanyagolásának a kiterjesztéséhez. "Aki azt mondja, hogy világosságban jár és gyűlöli a maga atyjafiát, még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban él, és nincsen benne semmi, ami ingataggá tehetné" (1János 2, 9-10). Ha nem szeretem az atyámfiát, sötétségben botorkálok, amit hozzáállásom idézett elő.

Jézus a jelen pillanat újdonságát hirdeti, amely sokak számára lelkesítő, de másokra bénító hatású: az idő betelt, és Ő az a Messiás, akiről Izajás próféta beszélt egykor, Ő az, akit azért kentek fel, hogy megszabadítsa a foglyokat, visszaadja a vakok látását és hirdesse Isten irgalmas szeretetét minden teremtménynek. Jézus kijelenti: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,20). 
Az Evangélium öröme, amely megnyit bennünket az Istennel való találkozásra, nem tudja kivárni lassúságunkat és lustaságunkat.

2. MEG NEM BOCSÁTÓ SZELLEM: Néha csodálkozom, és megkérdezem, vajon értjük-e azt, mikor így imádkozunk: "bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek" (Máté 6,12). Valójában arra kérjük Istent, hogy ne bocsásson meg nekünk, ha mi nem bocsátottunk meg valaki másnak! Valóban, nagyon kijózanító gondolat ez, hogy van valaki, akár élő, akár halott, akinek nem tudunk megbocsátani, s így Isten sem bocsát meg nekünk, és nem fedez be bennünket.

Ábrám elhívása
(1Mózes 11. - 12. fejezet)

Noé fia volt Sém, és az ő nemzetségéből származott Taré, aki családjával és szolgálónépével a káldeusok városában, Úrban élt. Történt pedig, hogy Taré magához vette a fiát, Ábrámot, a menyét, Szárait, akinek nem született gyermeke, és az unokáját Háránnak fiát, Lótot, és elindultak Úr városából, hogy a Kánaán földjére menjenek. De Hárám városába érve letelepedtek, és nem vándoroltak tovább. Néhány esztendő elmúltával azt mondta az Úr Ábrámnak: - Eredj el földedről, hagyd el rokonságodat, és menj ki atyádnak házából, a fölre, melyet én mutatok neked!

 2018. április 18. - Szerda

   Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: "Én vagyok az élet
   kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem
   szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek.
   Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem
   utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát
   cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig
   küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit
   nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon.

Isten munkálkodik„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20)

Jon Walker írja: „Gazdálkodunk az idővel, pazaroljuk az időt, töltjük az időt, vagy időt spórolunk. Azt szeretnénk, bárcsak eljönne… azt kívánjuk, bárcsak elmúlna… látjuk, ahogy repül… úgy érezzük, ólomlábakon jár. Figyeljük az órát és a naptárt… pedig Isten tartja kezében az időt. Ő teremtette az időt, és minden teremtményét az ő időzítése korlátoz, az ő szerető karja irányít.

Az Úr ígérete
(1Mózes 8. fejezet)

Kiment hát Noé feleségével, fiaival és menyeivel. És minden állat, madár és csúszó-mászó kiment Noéval a bárkából. És akkor Noé oltárt épített az Úrnak, és égő áldozatot mutatott be Neki az arra megfelelő állatokból. Az Úr megérezte a kedves illatot, és azt mondta szívében: - Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bármennyire gonosz az ember szívének gondolata ifjúságától fogva; és többé nem pusztítom el az élőket, az állatokat, amint cselekedtem.

 A hit a hivatalos fizetőeszköz

Az Isten országában egyedül a hit a hivatalos fizetőeszköz. Az egyház gyakran körüludvarolta a tehetőseket és a befolyásosakat, pedig az Isten országában azok az igazán nagyok, akik "szegények a világ szemében, de gazdagok a hitben" (Jakab 2,5). Akiket a világ lenéz, azokat Isten megtiszteli azzal, hogy megosztja velük terveit és szándékait, mert hittel válaszolnak Neki. A Zsidó levél 11. fejezete felsorolja azokat, akik a hitük által tettek valami említésre méltót, és ezek között egyetlen király vagy uralkodó nevét nem találjuk.

2018. április 17. - Kedd

   Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így
   szóltak hozzá a tömegből: "Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy
   higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában,
   amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így
   felelt: "Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az
   égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere,
   amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak." "Uram - kiáltották
   -, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Jézus így válaszolt: "Én vagyok
   az élet kenyere.

Légy kész tanulni másoktól!„Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet.” (Példabeszédek 3:13)

Bizonyos emberek társaságában úgy érezzük magunkat, mintha mi kevesebbet érnénk, de az igazán bölcs és érett emberek sohasem éreztetnek ilyet senkivel. Ha van ilyen jellegű rossz tapasztalatod, ne engedd, hogy az vesztesnek bélyegezzen. Ha nem állsz egy méterrúd mellé, akkor nem tudod lemérni a növekedésedet, nem tudod megfigyelni, hogy mennyit fejlődtél. Bármit is tudnak a sikeres emberek, ők sem tudták mindig, nekik is szükségük volt tanulásra, növekedésre.