VII. Miért kell adakozni a szegényeknek.

Hivő életünk három területe nagymértékben érintve van azzal, hogy adunk, vagy nem adunk a szegényeknek.

1. Imáink meghiúsulhatnak azért, mert nem adunk a szegényeknek. Ézs 58:6-9 „Hát nem ez-é a böjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit… Nem az-e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod… Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Íme, itt vagyok.” Péld 21:13 „A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik”. Ill. Egyszer egy elszegényedett misszionárius irt haza a gyülekezetének egy levelet, amiben valahogy ki akarta fejezni azt, hogy nagy szükségben van, ezt írta: Isten embere kéri Isten gyülekezetét arra, hogy Isten pénzét küldjék az Isten munkájába. És ez így van!

2. A mi javaink, és áldott állapotunk nagymértékben függ a rászorulók megsegítésétől. Péld 28:27 „Aki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.”

3. Aki nem adakozik a szegényeknek, az nem ismeri közelről az Urat. Kemény beszéd, de az Ige ezt mondja. Jer 22:16 „Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr!” Az ige szerint a szegények megsegítése nem az állam feladata, hanem a gyülekezet feladata. Az államnak is megvan a szerepe, de az személytelenül segít. Mi segíthetünk úgy, hogy közben visszük megváltónk szeretetét hozzájuk. Imádkozzunk most azért, hogy az Úr hozzon egy szegény embert az életünkbe, hogy segíthessünk rajta. Mondjuk együtt Jóbbal 29 „Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém..”