„Péter ezt kérdezte: »Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?« Jézus így válaszolt: »Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.«” (Máté 18:22 CEV). De még itt sem kell megállni. Ha Isten nekünk is csupán hetvenszer hétszer bocsátana meg, nagy bajban lennénk! Isten megbocsátás-számláját azonban nem lehet kimeríteni. Ám, ha nem bocsátasz meg másoknak, akkor szem elől téveszted azt az eshetőséget, hogy neked magadnak is szükséged lehet bocsánatra, akár még ma is. Jézus azt mondta: „… bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:25). Akár hétszer, akár hetvenhétszer, akár hetvenszer hétszer – mindig azt fogod aratni, amit vetettél (ld. Galata 6:7).
Mindannyian emberek vagyunk, és ha valaki megbánt, igazságot akarunk. Isten azonban azt akarja, hogy megbocsássunk azoknak, akik vétettek ellenünk, még mielőtt bocsánatot kérnének, vagy megbánást tanúsítanának. Azt jelenti ez, hogy megússzák tetteik következményeit? Nem, csupán annyit, hogy nem a te felelősséged, hogy ezek bekövetkezzenek – rábízhatod Istenre. Ha haragot táplálunk magunkban, az lelkileg, érzelmileg és fizikailag is kiszipolyoz, míg a megbocsátás erőt ad és felszabadít a továbblépésre. Ne feledd, te is bocsánatot nyertél Isten kegyelmének gazdagságából – de ennek az a feltétele, hogy te is megbocsáss másoknak! Ha arra a hatalmas adósságra gondolsz, amit Isten neked elengedett, ehhez hasonlítva elhalványul minden vétség, melyet valaha is elkövettek ellened. „Szeretetének nincs határa, kegyelme végtelen, ereje nem ismer korlátot, és végtelen gazdagságából Krisztusban újra és újra nekünk ajándékozza” – írta Annie Johnson. Nos, ilyen a bőkezű kegyelem!