Cserebogár a kertben.

Visszatérve tehát a Tízparancsolatra: Isten Megváltóként mutatkozott be Izraelnek, aki megszabadította őket Egyiptom földjéről, a szolgálat házából. Nemcsak a történelmi tényt szögezi le ez az állítás, hanem a jövőre vonatkozóan is reménységet ad Izrael számára. Reménységet ad, hogy az Úr szabadító Isten, és ahogy Egyiptomtól meg tudta szabadítani Izraelt, ugyanúgy meg tudja szabadítani sötét szellemi hatalmaktól, a Sátán uralma, a világ elnyomása alól is. Térjünk át a második igére: "Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem." (2Mózes 20,3) Itt hadd jegyezzem meg, hogy a Tízparancsolatot különböző módon számozzák. Az Igét emberek számozták be, eredetileg Isten szájából csak a mondatok jöttek ki. Ő nem mondta azt, hogy egy, kettő, három, négy stb. pontban adom nektek a parancsolatokat, hanem "tíz igéről" beszél Isten. A Tízparancsolat a mózesi törvénynek csak a summája, nem pedig a teljes törvény. A teljes törvénynek legalább három része van: az úgynevezett szellemi-erkölcsi törvények, amelyekről most beszélünk; azután az istentiszteleti törvények; és harmadikként a polgári törvények. Tehát Isten a második igében azzal foglalkozik, hogy az embernek az Urat egyedüli, igaz Istenként kell tisztelnie és imádnia. Ugyanis a Biblia fő alapelve és állítása Istenről, hogy Ő egységes: természetén, lényegén kívül álló más dolog vagy lény nem Isten. Ha azt állítanák egy rovarról, egy cserebogárról a kertedben, hogy olyan, mint te, vagy hogy te vagy az a rovar, akkor nyilván ki kell, hogy jelentsd: te nem vagy cserebogár. Ha téged tisztelni akarnak, akkor ne a cserebogarakat tiszteljék! Ugyanilyen abszurd dolog az idegen istenek imádása, bármennyire nevetségesnek tűnik is. Az "idegen isten" kifejezés azt jelenti, hogy az illető lény, "isten" az Isten természetétől különböző. Pál apostol a Galatákhoz írt levélben azt mondja, emlékeztetve őket a régi életükre: "Azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek." (Galata 4,8) Tehát az idegen istenek rövid definícióját adja meg Pál: a természetük ellentétben áll az Isten természetével. Az ember nem találhat ki, nem alkothat magának isteneket, hiszen Isten alkotta az embert. Ő az egyedüli egy igaz Isten, és az Ő természetével és lényegével ellentétben álló, vagy a természetétől különböző dolog vagy lény mind idegen isten. Márpedig amihez imádkozik, amit tisztel, amit imád, az az embernek az istene. Ezért nagyon fontos, hogy imádásod és tiszteleted az Ábrahám Istenének személyére irányuljon, arra a Mindenhatóra, aki teremtette, megváltotta és megváltja a világmindenséget. A második parancsolatban lévő pozitív állítás tehát az, hogy az Urat egyedüli, egy Istenként tiszteld és imádd, Őhozzá imádkozzál! Bárki vagy bármi máshoz való közeledés nem célravezető. Nem azért, mert Isten valami emberi, testi hiúságtól vezéreltetve igyekszik ezt szankcionálni, hanem azért, mert az idegen istenek mögött nincs valóság. Ha viszont valaminek nincs valóságos alapja, az csak az ember képzeletében, szubjektumában létezik mint téves fogalom. Az emberiség szemében Isten leginkább azért vált üres fogalommá, mert idegen isteneknek a képzetei társulnak és vegyülnek az igaz Istenről alkotott képzeteikhez. Idegen isten imádásáról akkor beszélünk, amikor az igaz Isten helyére vagy mellé az Ő természetével ellentétes létezőt, dolgot állít valaki, hogy azt vallásos hódolatban, tiszteletben vagy imádásban részesítse. Az igaz Isten a tényleges valóság, és az imádás kizárólag erre a tényleges valóságra, személyre irányulhat, csak Ő lehet minden ember imádásának, tiszteletének a célja, mert ez felel meg a valóságnak, a tényeknek. Ez az Isten nyilatkoztatta ki magát a Bibliában. Istenen kívül vannak más természetfölötti lények is, akik adhatnak magukról, a természetfölötti világról, Istenről kinyilatkoztatásokat, de ha ezek ellentétben állnak Ábrahám Istenének a kinyilatkoztatásával, akkor nyilvánvalóan nem Tőle származnak. Isten nem hazudik, nem mond önmagával, önmaga természetével, lényegével ellentétes, ellenséges, szemben álló állításokat, és senkit sem ösztönöz a Vele szemben álló magatartásra. Ámen!