Jézus csodái
A vérfolyásos asszony meggyógyítása 2. rész
(Máté 9, 20-22; Márk 5, 25-34; Lukács 8, 43-48)

Az asszony a kapott áldás örömmel vitte volna titokban, ha tehette volna, de "Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat?" Az evangélisták olyan nyelvet alkalmaznak, ami bizonyos mértékig összhangban van az asszony gondolatainak árával. Mégsem tudjuk egy pillanatig sem feltételezni, hogy a gyógyító erő úgy áradt ki az Úrból, hogy nem lett volna teljesen tudatában akaratának. Ha az erő úgy áradt volna ki Belőle a gyógyításra, hogy nem utalt volna a beteg személy szellemi állapotára, a csoda etikai szempontja, ami mindig a legfontosabb, azonnal eltűnt volna. De Jézus Aki látta Nátánaelt a fa alatt (János 1, 48-49), és Akinek "nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert Ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben" (János 2,25), bizonyára ismerte ezt az asszonyt, hogy milyen testi nyomorúságban kívánta segítségét, és szellemében mennyire volt meg az a hit, ami az egyetlen csatorna volt az Úr és az emberi szükség között. A "ki érintett meg engem?" nem magyarázható úgy, mintha nem tudta volna, hogy ki tette ezt. Ez a kérdés egy egészen más célból hangzott el. Ha az asszonynak sikerült volna titokban is megszereznie a gyógyulás áldását, akkor az nem lett volna egyáltalán az a kiváló ajándék amit a Megváltó adni akart neki. Ezért szükséges volt, hogy az asszony kikerüljön a rejtekhelyéről és megvallani kényszerüljön azt, amit keresett és amit megtalált az Úrtól kapott segítségben és gyógyulásban. Egy kissé hangoztatni kell, hogy nem lett volna összhangban az abszolút igazsággal, ha az Úr tudatlanságról tett volna tanúságot. Ugyanerre a helyzetre utal Illés kérdése: "Honnan jössz Géházi?" (2Királyok 5,25), holott a próféta szíve követte a hűtlen szolgát végig az úton, amerre ment. Aztán az Ádámhoz intézett isteni kérdés is ezt fejezte ki: "Hol vagy?" (1Mózes 3,9). Minden esetben erkölcsi cél van a kérdésben. Ámen!