Jézus csodái
A tengeren járás 3. rész
(Máté 14, 22-33; Márk 6, 45-52; János 6, 14-21)

Nem szalaszthatjuk el annak a fontos szimbolizmusnak a figyelembevételét, amit ez az egész esemény hordoz. Ami a hajóval történik azokon a viharos hullámokon, az történik gyakran a Gyülekezettel, ami ide oda hányódik a viharzó világ hullámain. Úgy látszik, mintha Ura elfelejtette volna. De szeme még mindig rajta van. Amikor végül elérkezik a legnagyobb szükség ideje, hirtelen vele van csodálatos módon. Akkor mind az, ami azelőtt olyan fáradtságos volt, könnyű lesz, és a küzdő evezők beérkeznek a kikötőbe, ahova igyekeznek. "Amikor tanítványai meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak." Gyakran így van. Ha úgy jön az Úr az Ő népéhez, ahogy nem ismerték eddig, bizonyos próba alakjában, bizonyos kereszt formájában, akkor nem ismerik fel. Urunk áldásokat tartogat nekik, mégis olyannak látszik szemükben, mint valamilyen szörnyű fantomja az éjszakának, ezért kiáltanak félelmükben. A tanítványok ez alkalommal talán arra hivatkoztak, hogy volt valami a hajójukhoz való közeledésében, ami nem engedte meg, hogy felismerjék Őt. "El akart menni mellettük". Hogyan feltételezhették, hogy ez az ő Uruk, Aki segítségükre siet? A körülmény zavarba hozta őket egy pillanatra. Másokat tartósan zavarba hozott. Amikor figyelik az evangéliumban levő belső következetlenségeket, meg kérdezik: "Miért tűnik úgy, hogy el akar menni mellettük és ott hagyja őket, amikor jövetelének egyedüli célja az, hogy megerősítse és megsegítse őket?" Kétségtelenül ezt nehéz megérteni azoknak, akinek a hitélet mindenestül idegen. Úgy fog tűnni, mintha elmenne mellettük, olyannak látszik, mintha elfelejtené őket, és ezzel készteti őket imádkozásra és kiáltásra. Ámen!