Jézus csodái
A hal szájában lévő ezüstpénz megtalálása 1. rész
(Máté 17, 24-27)

Az evangéliumírók közül egyedül Máté mondja el ezt a bájos kis esetet. Mielőtt befejezzük tanulmányozását, bőségesen világos lesz, miért kellett csupán egy evangéliumban feljegyezni, és aztán nagyon helyénvaló, hogy ez Máté legyen, aki kiemelkedően a királyság evangéliumát írta le, a Királyét és a Király Fiáét. Csekélynek látszik ez az eset, mégis tele van a legmélyebb tanítással. Ezt olvassuk tehát e helyen: "Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték és megkérdezték tőle: A ti mesteretek nem fizet templomadót?" Jobban szeretném itt az utolsó szavakat így olvasni: "A ti mesteretek nem fizeti a fél sékelt." (1 arany sékel = 16,4g arany; 1 ezüst sékel = 14,5g ezüst) Az olvasó talán nem érti azonnal, hogy ez mit jelent, de hamarosan a megfelelő értelmezési irányra talál. Másrészt az "adó" csaknem elkerülhetetlenül téves útra vezeti, ha az itteni kérdést azonosnak tekinti azzal, amit a farizeusok tettek fel az Úrnak: vajon kell-e adót fizetni a császárnak vagy nem? (Máté 22,17). De a bizonyíték amellett szól, hogy itt nem a császárnak járó adóról, sem más állampolgári adóról van szó, hanem inkább és egyedül csak a teokratikus (A teokrácia a görög Theosz, 'Isten' és krateia, 'uralom' szavakból: 'istenuralom', olyan politikai rendszer, melyben a világi hatalom forrásának az adott kultúra istenét tekintik. A legfőbb hatalom a papság vagy az egyházi hatalommal is rendelkező uralkodó kezében van, az egyházi és állami intézmények nem különülnek el egymástól. Más felfogás szerint a teokrácia tulajdonképpen nem más, mint papi arisztokrácia) fizetésről, ami a templomnak és a templom Istenének volt esedékes. A kérdés egészen más itt, mint amott. Ámen!