Jézus csodái
A vakon született szemének meggyógyítása 5. rész
(János 9, 1-41)

Aki az első teremtéskor mondta: "Legyen világosság, és lett világosság" (1Mózes 1,3), ami ezután következik be az új teremtésnek ebben a kis töredékes mintájában, ugyanazt a hatalmas erőt láttatja. "Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemére." Gyógyító értéket tulajdonítottak ennek a nyálnak, de nincs mindenestül példa nélkül az agyag orvosi használata sem. Mégsem szabad feltételeznünk, hogy isteni hatalmán kívül az Úr természetes orvosságokat is használt. Sem azt, hogy ezek többek lettek volna, mint csatornák, amelyek magukban nem szükségesek, hanem ahogy saját szabad akaratából feltételezte, csatornák voltak kegyelmének továbbvitelére (vesd össze: 2Királyok 4,41; Ézsaiás 38,21). Mivel más vakok szemét is megnyitotta ilyen eszköz alkalmazása nélkül (Máté 9, 27-30; 20, 30-34). Valószínűleg etikai okok miatt alkalmazta ezeket. Talán segítség lehetett ennek az embernek a gyenge hitéhez, hogy találjon valamit, amit külsőleg tettek vele. Nem hagyhatjuk ki az 1Mózes 2,7-re történő szimbolikus utalást sem. Ugyanaz a teremtő kéz, ami munkálkodott kezdetben, ismét munkálkodik. Ezt cselekedve, Krisztus "így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában". A parancs bizonyára több volt, mint az engedelmesség puszta próbája. János látott valamilyen jelentőséget és misztikusat a tó nevében, mert hozzá kellett tennie a görög olvasóknak annak fordítását is, "ami azt jelenti: küldött". Hogyan feltételezhetjük, hogy János nem látott prófétai jelentőséget a "Siloám" névben, vagy hogy enélkül megállt volna, hogy beillessze elbeszélésébe a szó fordítását (vesd össze: János 1,38. 41)? Krisztus, a Küldő ebben az esetben Isten Küldöttje volt, amikor mint egészre gondolunk munkájára, ezért mindig önmagára gondolt (János 3,17. 34; 5,36. 38; 7,29; 8,42). Siloám vize, amiben a vak megmosakodott és utána látott, lehet János számára a bemerítés vizének képe (vesd össze: 1Péter 3,21), vagy valóban a kegyelem minden működése, ami által a szellemileg vakok szeme megnyílik. Ezért neki a tó neve sokatmondóan odaillik, ezzel a megjegyzéssel megpecsételi, hogy ez több mint véletlen. Ámen!