Ismétlődő vagy egyszeri áldozat? A misét engesztelő áldozatnak nevezik, amely során "Krisztus folytonosan önmagát adja az egész világ üdvösségéért..., és így lesz befejezett a megváltás műve." Ezzel szemben, a Biblia többször hangsúlyozza, hogy bűneinkért a teljes árat már megfizette Jézus Krisztus a kereszten, és a feltámadott Jézus bement "egyszer és mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsidók 9,12). A mennyben ül, az Atyának jobbján a mi Főpapunk (Zsidók 4,14), és azokat képviseli, akiket megváltott, és folytonosan közbenjár értük: Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, magamagát megáldozván. (Zsidók 7,27) A katolicizmus és a Biblia tanítása közötti ellentét tehát a leginkább a miséről mint állítólagos "áldozatról" szóló felfogásban nyilvánul meg. A Biblia nagyon világosan elmagyarázza, hogy mi a különbség Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozata, illetve az ószövetségi áldozatok között, amiket nap mint nap ismételni kellett. Az, hogy az áldozatot meg kellett ismételni, azt bizonyítja, hogy ezek nem voltak tökéletes váltságok a bűnökért; míg az, hogy Jézus Krisztus áldozata egyszeri, azt mutatja, hogy tökéletes, és teljes mértékben elegendő ahhoz, hogy váltság legyen a bűneinkért, tehát soha sem szükséges, hogy ez megismétlődjön. A mise tökéletlen voltát teljesen nyilvánvalóan mutatja az, hogy meg kell ismételni. Ha egyszer nem elég, akkor akár tízezer ismétléssel sem lesz elegendő. Vagyis teljesen értelmetlen Rómának azt állítania, hogy bizonyos számú mise után valaki majd kikerül a purgatóriumból. Az ószövetségben valóban sokszor áldoztak fel állatokat, de ezek mind előremutattak arra az egyszeri és tökéletes áldozatra, amit később Jézus Krisztus szenvedett értünk a kereszten. A Bibliában ezek az igazságok nagyon egyértelműen le vannak írva: "Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel, Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta, így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És miképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett... Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozok többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek... Ő [Jézus Krisztus] azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ül az Istennek jobbjára... Mert egyetlenegy áldozatéval örökre tökéletesekké tette a megszentelteket... azután [Isten] így szólt: és az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. Ahol pedig bűnük bocsánata van, ott nincs többé bűnért való áldozat. (Zsidók 9,25-10; 3; 10,12-18) Nem is tudnánk világosabban megmagyarázni, mint ahogy azt az Ige teszi. Jézus Krisztus áldozata a kereszten egyszeri volt és örök időkre érvényes, és soha sem szorul megismétlésre, hiszen a bűneinkért fizetett ár tökéletes volt. A katolicizmus lényege ezzel szemben pontosan az, hogy a mise során Jézus Krisztust újra és újra feláldozzák az oltárokon. Sőt, a katolikus hívek legfőbb reménye, hogy a mise ismételgetése majd végül kiszabadítja őket a purgatóriumból. Ez a tanítás teljesen ellentétes a Bibliával. A II. vatikáni zsinat dokumentuma azt állítja, hogy a miseáldozatban... az egyház a testet, amely érettünk adatott és a bűnökért kiontatott vért az egész világ üdvösségéért ajánlja fel Istennek. Ha mindez igaz, akkor Jézus Krisztus kereszthalála nem volt elégséges, hanem csak részben fizette ki bűneinkért az árat. A Biblia azonban biztosít bennünket arról, hogy Ő a teljes árat fizette ki. Ámen!