Jézus csodái
A terméketlen fügefa megátkozása 1. rész
(Máté 21, 18-22; Márk 11, 12-14. 20-24)

Ez a csoda a nagyhét hétfőjén történt. Virágvasárnap Krisztus ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe és este elvonult Betániába. Hétfőn reggel, amint visszatért szolgálatába a városba nagyon korán, kimondta a fügefa megátkozására vonatkozó szavakat. Ugyanazon az estén tanítványaival együtt visszament Betániába megszállni, de valószínűleg olyan késői órában, hogy a sötétség megakadályozta őket abban, hogy észrevegyék szavának hatását. Csak kedd reggel történt, hogy amint "elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestül kiszáradt". Ez az esemény pontos sorrendje. Márk pontosabb megfigyelőnek tűnik az idő és az események tényleges egymásutánja szempontjából mint az első evangélista (Máté). A számos leírásban levő eltéréseket könnyen tisztázni lehet, mégis vannak olyanok, akik súlyos nehézségekké nagyítják ezeket. Ők a történelem igazi farizeusai, megszűrve a szúnyogokat és lenyelve a tevéket. Vannak ugyan ellentmondások ebben az elbeszélésben, amiket nem akarunk elkerülni. Most vegyük fontolóra a következőket: "Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És hirtelen elszáradt a fügefa." Vajon miért keresett Urunk azon a fán gyümölcsöt, hiszen isteni hatalmánál fogva tudnia kellett, hogy nincs gyümölcs rajta? Nem volnánk őszinték, ha ezt nem tennénk szóvá, hiszen Őt úgy tekintjük mint az igazság abszolút Urát. Továbbá az is zavaró, hogy úgy kezeli a fát, mintha erkölcsi lény volna. Ez nagyon felerősödik Márk megjegyzése által, mert azt írja, hogy "nem volt fügeérés ideje". Gyümölcsöt keresett, de nem talált, és ez nem tetszett Neki. A szimbólumot tovább kell vinnünk. Ha bűnt tulajdonítunk a fának azért, mert nem hoz gyümölcsöt, következetesnek kell lennünk és ki kell mutatnunk, lehetett volna rajta gyümölcs. Ámen!