Jézus csodái
A vízkóros ember meggyógyítása 2. rész
(Lukács 14, 1-6)

"Íme, ott egy vízkóros ember került elébe." Egyesek feltételezik, hogy e szenvedő odakerülése tervszerű volt. Tényleg nagyon is elképzelhető ezekről a rosszindulatú ellenfelekről, hogy csapda állítás céljából vezették oda ezt a beteget, még sincs alapunk arra, hogy ilyen árulást tanúsítsunk nekik. Mindenesetre ha ilyen összeesküvés történt is, a beteg maga nem csatlakozott ehhez, mert az Úr "kézen fogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta." Mielőtt ezt tette volna, előre indokolta ezutáni cselekedetét azzal, hogy megkérdezte ezektől a törvénytudóktól és farizeusoktól, vagyis a törvény értelmezőitől: "Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?" Itt is , mint olyan sok vitatémában, csak arra van szükség, hogy a kérdést helyesen fogalmazzák meg, és minden annyira világos, hogy a kérdés örökre eltűnik. Mivel nem tudtak válaszolni, csak azt tették, ami egyedül lehetséges volt: "de ők hallgattak". Jézus így folytatta: "Vajon, ha közületek valakinek a fia, vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?" Olshausen mondja: "Mint más esetekben is (Máté 12,11; Lukács 13,15), az Úr visszavezeti a jelenlevőket saját tapasztalatukhoz, és átértelmezteti velük álláspontjuk világos ellentmondását. Krisztust kárhoztatják ingyenes szeretetszolgálatáért, és ez szemben áll azzal, hogyha világi érdekeik forognak kockán, megteszik éppen azt, amiből most ügyet kovácsolnak ellene." Mint egy másik esetben is, ahol egy asszony "meg volt kötözve", előhozta az állat eloldozásának példáját (Lukács 13.15). Most pedig e vízkóros ember esetéhez ugyanúgy illik a hasonló példa. Miért nem szeretitek úgy a felebarátjaitokat, mint saját magatokat? "Nem tudtak erre mit felelni." Az igazsás az, hogy ez sem győzte meg őket. Ez csupán még jobban felingerelte őket, mert nem válaszoltak, hanem várták a maguk idejét (vesd össze: Máté 12,14). Ámen!