Jézus csodái
A vakon született szemének meggyógyítása 11. rész
(János 9, 1-41)

Az ember, akit végig gyors észjárásunka ismerhetünk el, nemes és bátor. Mindenestül elutasítja, hogy kitérjen egy olyan kérdésre, ami kívül esik ismeretén: "Hogy bűnös-e nem tudom". Mégis, ahogy Khrüszosztomosz megfigyeli, a legkevésbé sem engedi meg azt az alternatívát, hogy bűnös. Beszél azonban arról, ami ezen belül van; és hallgatói levonhatják következtetéseiket: "Bár vak voltam, most látok". Rájönnek, hogy semmit nem nyerhetnek ilyen úton, és parancsolják neki, hogy mondja el ismét, ahogyan a gyógyulás történt: "Ekkor megkérdezték tőle: Mit tett veled? hogyan nyitotta meg a szemedet?" Remélik, hogy az ismétlésnél valami ellentmondást fedezhetnek fel történetében, vagy valamit találnak, amibe jobban beleköthetnek és majd vádat kovácsolhatnak az Úr ellen. Vagy talán teljes zavarukban azért kérik ezt az ismétlést, hogy időt nyerjenek, meg abban a reményben, hogy ezúttal valami megvilágosodik előttük. Az ember azonban már belefáradt az ismétlődő vizsgálatba, és van valami támadó a válaszában: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattok rám". - Aztán nyilvánvaló iróniával mondja: "Talán ti is a tanítványai akartok lenni?" Semmi sem csípte volna jobban meg a farizeusokat, mint az a feltételezés, hogy az Ő tanítványai akarnak lenni. "Megszidták és ezt mondták: Te vagy az Ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk". Szokásuk szerint Mózes igéjét szembeállítják az Úrral: "Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de Erről azt sem tudjuk, hogy honnan való." Nincs bizonyíték rá, hogy Isten adta Neki a megbízást, senki sem tudja megerősíteni bizonyosan, vajon fentről vagy lentről kapta-e. Egy korábbi alkalommal azzal vádolták, hogy tudják, honnét való (János 7,27), ezért lehetetlen meggyőzni azokat, akik eldöntötték, hogy meggyőzhetetlenek maradnak. Ámen!