Ne bíráló légy, hanem biztató! (2)„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)

Miért jön könnyebben a szánkra a bírálat, mint a biztatás?

1) Saját fontosságunk tudata miatt. Ha elértünk egy bizonyos szintű sikert, úgy gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk a dolgokat. Néha azonban előfordul, hogy amit tanítani akarunk, annak a meghallására az emberek nem állnak készen. Ilyenkor választás előtt állunk: vagy hátralépünk, teret adva Istennek, hogy ő végezze munkáját rajtuk, vagy megpróbáljuk lenyomni a torkukon a véleményünket. Ilyenkor jó, ha eszünkbe jut, hogy akit erővel próbálnak meggyőzni, még jobban ragaszkodni fog a véleményéhez. Lehet, hogy a te életedben is volt olyan időszak, amikor nem voltál tanítható, imádkozz hát azért az emberért, és hagyd, hogy Isten dolgozzon az ő időzítése szerint.

2) Tehetségünk miatt. Nem gondolunk bele, hogy talentumaink és tapasztalataink Isten kegyelmének köszönhetően olyan különlegesek (ld. Róma 12:6). Ezért elvárjuk másoktól, hogy érjenek fel a mi szintünkre, ha pedig nem ütik meg a mércét, akkor leszóljuk őket. Ne feledd: „ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök” (Zsoltárok 127:1). Lépj hátra, és engedd, hogy Isten végezze munkáját rajtuk!

3) Gyermekkori tapasztalataink miatt. Mindannyiunkat formál a neveltetésünk. A családi hátterünkből tanuljuk el azokat a megküzdési stratégiákat, melyeket használunk, legyenek azok jók vagy rosszak. Sőt, vannak köztünk olyanok, akiknek a szülei azt hitték, hogy a dicséret árt a gyermeknek, a bírálat viszont segíti. Ezért változtatnunk kell gondolkodásmódunkon, és mondandónkat összhangba kell hoznunk Isten Igéjével. Mert „aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”