Verebek (2)
„… olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.” (Zsoltárok 102:8 Károli)

Egy magányos veréb. A zsoltáros azt írta: „A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.” Fészkedet szétszaggatta a vihar? Elvesztetted a párodat? Jézus tudja, milyen érzés. Őt sem értették meg tanítványai. Azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb köztük. Élete legnehezebb pillanataiban nem tudtak vele imádkozni. A kereszten így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46). Egy vicces történetben egy hölgy egy nadrágot terített az ágytámlájára, majd a következő levelet küldte Istennek: „Mennyei atyám, segíts nekem, ha tudsz! Idetettem egy nadrágot, kérlek, tegyél bele egy férfit!” Komolyra fordítva a szót: a magányosság megsemmisítően tud hatni az önértékelésre. A fiatalok azon gondolkoznak, vajon megtalálják-e valaha a megfelelő társat, akivel összeházasodhatnak. Az idős emberek attól félnek, hogy nem lesz mellettük senki, amikor befejezik életüket. Isten, aki tudta, hogy Ádám nem teljes egyedül, nemcsak megteremtette neki Évát, de oda is vitte hozzá, és be is mutatta őket egymásnak. Ő érted is meg tudja tenni ugyanezt. Ha megözvegyültél, elváltál vagy soha nem is házasodtál meg, és szeretnél társat találni, ne aggódj! Isten azt mondja: „Tudom, hol laksz…” (Jelenések 2:13 NKJV). Isten tudja a nevedet, lakcímedet, minden apró részletet rólad. Sőt, mi több: törődik is veled! Még egy gondolat: néha a magányosság nem a vonzalom hiánya, hanem az irány hiánya; nem az emberek hiányoznak az életből, hanem a cél. Kezdj el te mások felé fordulni! Keress egy olyan szükséget, amit senki nem tölt be, add bele magadat, és figyeld, hogyan alakulnak a dolgok a te javadra!