Ti vagytok a föld sója…” (Máté 5:13)

Folyton a boldogságot keressük, de rossz módon. Úgy próbáljuk megtalálni, hogy kapni akarunk, ahelyett, hogy adnánk. A szeretetnek adnia kell, hiszen a szeretet természete az adás: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk »áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként«” (Efezus 5:2). Figyeld meg a következő szavakat: „önmagát adta” és „áldozati ajándékul”. A szeretet lényege önmagad odaadása és feláldozása mások szükségeinek betöltésére – legyenek azok akár fizikai, akár lelki szükségletek. Vannak, akik annyira vallásosak, hogy nem látnak értéket a mindennapi emberi szükségek kielégítésében. Az Isten iránti szeretet a gyökér; a mások iránti szeretet a gyümölcs, mely megmutatkozik a bátorításban, türelemben, kedvességben, udvariasságban, alázatban, önzetlenségben, vidám lelkületben, szelídségben és őszinteségben (ld. Galata 5:22). Szorgalmasan keresnünk kell a módját, hogy szeretetünket kimutassuk, különösen a kis dolgokban. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül [elveszti erejét, minőségét], mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Máté 5:13). A só olyan, mint a szeretet; gyógyít, tisztít, tartósít és ízt ad az életnek, de semmi haszna, ha csak a sótartóban van, és nem szórják szét. Az igazság az, hogy az élet szeretet nélkül ízetlen. Nagylelkű tetteket is lehet kötelességből tenni, de ha szeretet nélkül tesszük, üresek maradunk. A szeretet az élet energiája, ez kell, hogy okot adjon minden reggel arra, hogy felkeljünk. Minden nap izgalmas és jelentőségteljes lehet, ha Isten ügynökeinek tartjuk magunkat, akik arra várnak, hogy sót szórjanak az ízetlen életekbe, akikkel találkoznak. Tehát tartsd készenlétben a sószórót!         Áldott napot !