2018. április 22. - Húsvét 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus így szólt: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor
   életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a
   juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy
   jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres
   azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó
   pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az
   Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De
   más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is
   vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy
   pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy
   majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert
   van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.
   Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
   Jn 10,11-18
   Elmélkedés:
   Az apostolok módján
   Egyházunk minden esztendőben húsvét 4. vasárnapján a Papi és szerzetesi
   hivatások világnapját tartja. Ezen a napon minden pap hálát ad Istennek
   azért, hogy megkapta a papi hivatás ajándékát, és helyénvaló az is, ha
   a hívek hálát adnak Istennek azért, hogy a papok személyében jó
   pásztorokat küld az ő vezetésükre. A papság lényegét így is
   megfogalmazhatjuk: Krisztust követni az apostolok módján. Nincs ugyan
   személyes fizikai kapcsolat az Úrral, de van lelki kapcsolat. A pap azt
   vállalja, hogy a maga korában Krisztust követi, mégpedig úgy, ahogyan
   egykor az apostolok tették.
   Ez a megfogalmazás azért helyes, mert benne rejlik, hogy minden ifjút
   Krisztus hív meg az ő követésére és szolgálatára. Hogyan is történt
   egykor ez a meghívás, kiválasztás? Ezt olvassuk Márk evangéliumában:
   "Jézus fölment a hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. A
   választottak csatlakoztak hozzá, tizenkettőt választott ki, hogy társai
   legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az evangéliumot" (Mk 3,13-15).
   Nem személyes ambícióból vagy buzgóságból született meg egykor az
   apostoli testület, azaz nem a leendő apostolok jelentkeztek egy új
   feladatra, mert úgy érezték, hogy többre is képesek, minthogy éveken
   keresztül vándoroljanak mesterükkel. És arról sincs szó, hogy Jézus egy
   toborzó beszédet tartott volna sok-sok tanítványának ismertetve, hogy
   milyen új küldetést gondolt ki, aztán bárki szabadon jelentkezhetett,
   aki erőt érzett magában. Jézus személyes kezdeményezése a meghívás és
   ebben senki nem befolyásolhatja őt. Napjainkban is ugyanígy történik a
   meghívás.
   Abban az időben azért választotta ki az apostolokat, hogy "társai
   legyenek." Az apostoli és a papi hivatás lényeges elemével találkozunk
   itt. Jézus sok időt fordított arra, hogy a kiválasztottak megismerjék
   személyét és elsajátítsák életmódját. Az volt a szándéka, hogy ő és az
   általa kiválasztottak között közösség és barátság alakuljon ki. Soha
   nem tekintett úgy tanítványaira, mintha szolgák lettek volna, nem várta
   azt, hogy kiszolgálják. Barátainak tekintette őket, akikkel megosztotta
   életét. Amikor valaki felismeri és elfogadja a papi hivatást, akkor
   elkezdi tanulmányait a papnevelő intézetben. Ezek az évek olyanok
   számára, mint az a három esztendő, amíg az apostolok együtt voltak
   Jézussal. A papságra való felkészülés ezt jelenti: még jobban
   megismerni és még jobban megszeretni Jézust.
   A papságra készülő személynek az évek során egyre jobban magára kell
   ölteni Krisztust, egész személyiségét át kell adnia az Úrnak.
   Tudatosítani kell magában, hogy mindazok a szent cselekmények,
   amelyeket végezni fog, azt Krisztus nevében teszi, aki meghívta őt,
   hogy munkatársa legyen a kegyelem közvetítésében. Szolgálata csak akkor
   lesz eredményes és lelkiekben gyümölcsöző, ha benne meglátják,
   megtapasztalják a hívek az Úr jelenlétét.
   Még egy dolgot meg kell említenünk, amit a papságra készülő fiatalnak
   el kell sajátítania: Krisztust kell keresnie és látnia az emberekben. A
   pap nap mint nap találkozik az emberekkel, a rábízott hívekkel, akikben
   fel kell ismernie Krisztust. Szolgálatát akkor fogja igazi alázattal és
   buzgósággal végezni, ha meglátja az emberekben az Urat és szeretettel
   fordul feléjük.
   Jézus egykor ezekre a dolgokra tanította apostolait, és ezeket kéri
   azoktól is, akiket napjainkban hív a papi szolgálatra. Kérjük őt, hogy
   hívjon és küldjön olyan fiatalokat, akik nagylelkűen ajánlják fel neki
   önmagukat és életüket. Az apostolok meghívása jól bevált, hiszen
   általuk és utódaik által él és növekszik immár kétezer esztendeje az
   Egyház. Kérjük Jézust, hogy ma is hívjon olyanokat, akik az apostolok
   módján követik őt.