2018. április 1. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

   A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
   kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
   Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus
   szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem
   tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz
   sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban
   futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az
   otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is.
   Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét
   takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva
   egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
   sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg,
   hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
   Jn 20,1-9
   Elmélkedés:
   A találkozás reményében
   A nagyböjt negyven napig tartó időszaka befejeződött, megérkeztünk
   húsvét ünnepéhez, amely nap a feltámadás ünnepe. Tekintetünk két
   irányba is néz ezen az ünnepen, a múlt és a jövő felé. Egyrészt
   visszatekintünk a múltbeli eseményre, az Úr Jézus halálból való
   feltámadására, másrészt reménnyel tekintünk a jövő felé, amikor mi is
   feltámadunk majd a halálból a mindenható Isten hatalmának köszönhetően.
   Magától értetődő, hogy az ünnep örömmel tölti el szívünket, mert
   Krisztus halálon aratott győzelme azt is jelenti, hogy mi sem fogunk
   örökké a halál országában maradni, hanem Isten feltámasztja testünket
   és újra egyesíti azt halhatatlan lelkünkkel. Amikor ez megtörténik,
   akkor vele élhetünk majd az örök boldogságban, amelyet mennyországnak
   nevezünk.
   Húsvéti örömünk nem egyetlen napig tart, hanem ötven napon át, egészen
   pünkösd ünnepéig, a Szentlélek eljövetele napjáig, sőt még tovább is,
   hiszen minden vasárnap a szentmisében ünnepélyes formában elevenítjük
   fel az Úr húsvéti titkát, azaz megváltó halálának és üdvözítő
   feltámadásának eseményét. Szándékosan nem többes számban beszélek, azaz
   nem húsvéti eseményekről, hiszen Jézus halála és feltámadása
   elválaszthatatlan egymástól, a megváltás műve egyetlen eseményének kell
   neveznünk.
   A mai ünnep és a következő hetek arra hívnak minket, hogy mi is
   keressük az Urat, találkozhassunk vele, a Feltámadottal, és várjuk azt,
   hogy nekünk is élőként mutassa meg magát. A húsvéti időszak evangéliumi
   részletei visszavezetnek minket az Úr húsvétja utáni napokba, amikor
   sorra megjelent az asszonyoknak, a tanítványoknak és az apostoloknak. E
   találkozások megerősítették őket abban, hogy mindaz igaz, amit Jézus
   korábban állított magáról. Igaz, hogy ő az Isten Fia, aki
   megváltásunkért jött el emberi világunkba. Lassan megértik, hogy az ő
   keresztáldozata nem kudarc, hanem Isten üdvözítő tervében szereplő
   cselekedet. A találkozások során megértik saját küldetésüket is: el
   kell indulniuk, hogy tanúságot tegyenek mindarról, amit Mesterük
   mellett három éven át megéltek és legfőképpen tanúságot tegyenek a
   legnagyobb csodáról, az ember számára felfoghatatlan titokról, a
   feltámadásról.
   Bizonyára az egykor tanúságtételre induló apostolok is megtapasztalták
   azt a nehézséget, amit az Egyház évszázadai során szintén átéltek az
   igehirdetők: nem könnyű, nem egyszerű erről a húsvéti titokról
   beszélni, hiszen csak az képes erre, aki maga is találkozott a
   Feltámadottal. Enélkül nem volna hiteles a tanúságtétel. És az is igaz,
   hogy azok számára, akik elsőként hallották az apostolok bátor szavait
   az Úr feltámadásáról, nem volt könnyű elfogadniuk, elhinniük a
   hallottakat, miként minden kor emberének meg kell küzdenie ezzel a
   nehézséggel. Ugyanis arról van szó, hogy semmi nem helyettesítheti az
   Úrral való találkozást, amely személyes hitélmény, s amely a hit
   útjának kezdete mindenki számára.
   Az a vágy él tehát bennünk, hogy találkozzunk a Feltámadottal. Hol és
   hogyan találkozhatunk vele? Helyes az az első gondolat, hogy induljunk
   a keresésére, miként egykor az asszonyok is ezt tették húsvét hajnalán,
   s keresésüknek az lett a jutalma, hogy az Úr megjelent nekik. Az is
   helyes, ha az apostolokhoz hasonlóan összegyűlünk a közös imádságra,
   lehet ez például a szentmise, és így várjuk, hogy az Úr eljöjjön
   közénk. Mert a szentmisében az Úr valóságosan jelenvalóvá válik köztünk
   az átváltoztatott kenyérben és borban, tehát a szentmisén való
   részvételünk is biztos lehetőség arra, hogy találkozzunk Jézussal.
   Harmadszor pedig az is jó kiindulópont, hogy újra és újra átgondoljuk a
   húsvéti eseményt, megpróbáljuk megérteni ennek üzenetét, miként ezt az
   Emmausz felé tartó két tanítvány is tette. Lényeges, hogy hozzájuk
   hasonlóan mi is hívjuk otthonunkba Jézust, aki nekünk is élőként,
   feltámadottként mutatja meg magát. A húsvéti találkozások néhány
   lehetősége ez, amelyekkel élhetünk, ha valóban él bennünk a feltámadt
   Krisztussal való találkozás vágya. A találkozás reményében induljunk
   húsvéti utunkon!