2017. december 17. - Advent 3. vasárnapja

   Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a
   neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról,
   hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért
   jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot:
   A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy
   megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem
   megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: "Hát
   akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?"
   Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: "Akkor ki vagy? Mert
   választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz
   magadról?" Ezt felelte: "A pusztában kiáltó hangja vagyok:
   egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta". A küldöttek a
   farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért keresztelsz hát, ha
   nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így
   válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem
   ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó
   megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
   tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,6-8; 19-28
   Elmélkedés:
   Előtte is teljes sötétség, utána is
   A kisgyermekek esti lefektetése, altatása nem mindig megy könnyen. A
   szinte szertartássá formálódott altatás része a lámpa lekapcsolása.
   "Anya, ne csinálj sötétet!" - mondja ilyenkor édesanyjának sok gyermek,
   akikben természetes félelem él a sötétségtől, mindattól, amit nem
   látnak. Elgondolkodok e gyermeki kérésen. Lehet-e sötétet csinálni?
   Fényt lehet gyújtani, a lámpát fel lehet kapcsolni és így világosságot
   lehet csinálni. Ha a fényt megszüntetjük, akkor keletkezik a sötétség.
   Világosságot tehát lehet csinálni, amikor sötétség vesz minket körül,
   de tudunk-e sötétet csinálni? Fényes nappal nem lehet meggyújtani egy
   feketeséget, sötétséget sugárzó lámpát. El lehet zárni a fény útját,
   meg lehet akadályozni a fény bejutását a szobába, el lehet sötétíteni
   egy helyiséget, de ezt még nem nevezzük annak, hogy tudunk sötétet
   csinálni.
   Az adventi időben érdemes elgondolkodnunk a világosság és sötétség
   titkán. Ilyenkor már egészen rövidek a nappalok és hosszabbak az
   éjszakák, a nap folyamán sokkal tovább tart a sötétség, mint a
   világosság. Persze zavar minket a sötétség, ezért gyújtunk ezernyi égőt
   mindenfelé. A nappal rövidülése és az éjszaka hosszabbodása nem
   folytatódik örökké, éppen karácsony táján következik a fordulat, a téli
   napforduló, amikor végre elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Éppen a
   napforduló miatt kezdték el évszázadokkal ezelőtt a keresztények
   december 25-én ünnepelni a karácsonyt, Jézus születését, hiszen ő a
   világ világossága. Az ő jövetele fényt hozott a bűn homályában
   botorkáló emberiség számára.
   Advent 3. vasárnapján Szent János evangéliumából olvasunk egy
   részletet, az ő művének bevezetéséből, az Ige-himnuszból, amely Isten
   Fia megtestesülését, világba jövetelét igyekszik leírni. Jelképes
   tanítás ez. János evangélista azt próbálja megérteni és megértetni az
   olvasókkal, hogy az örökkévaló Isten időbeli létezést vállal, a
   láthatatlan Isten látható emberi alakot vesz fel. Isten, akinek nincs
   teste, most emberi teste öltözik. Az evangélista először Keresztelő
   Jánosról, a Megváltó előfutáráról beszél: "János azért jött, hogy
   tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen
   általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot
   tegyen a világosságról." Aztán már Jézusra vonatkozóan ezt olvassuk: "A
   világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be." Itt újabb
   titok kezdődik számunkra, melyet a sötétség titkának, a bűn titkának is
   nevezhetünk. Isten világosságot akar gyújtani minden ember számára, de
   a szabadsággal rendelkező ember nem engedi, mert nem akar fényben,
   világosságban élni. Sok ember jobban érzi magát bűneinek sötétségében.
   Lehet, hogy fizikai sötétet nem tudunk csinálni, de a bűn sötétségét mi
   magunk teremtjük meg magunk körül és magunkban, lelkünkben. Isten, aki
   szabadsággal ajándékoz meg minden embert, megengedi ezt. Engedi, hogy
   az ember elforduljon tőle, a világosságtól és elvonuljon a maga
   sötétségébe. Karl Barth, az evangélikus teológus találóan mondja:
   "Jézus úgy jött, mint a villám, előtte is teljes sötétség, utána is."
   Érdemes elgondolkodnunk ezen az érdekes képen. Jézus bevillan a
   történelem sötétségébe, de fénye hamar meg is szűnik, mert "a sötétség
   nem fogadta be."
   Az adventi időben az a vágyunk, hogy Isten Fia ne félelmetes villámként
   lépjen be az életünkbe, hanem meggyújtson egy kis lámpást a lelkünkben,
   amelynek ugyan nincs nagy fénye, de ahhoz éppen elég, hogy a sötétséget
   eloszlassa. Mert azt szeretnénk, hogy ahol előtte sötétség volt, utána
   már világosság legyen, világos maradjon.