2017. március 26. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. 
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük. 
Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt. 
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte. 
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Elmélkedés:

A hit világossága 
A vakon született ember meggyógyításának történetében megfigyelhetjük János evangélista azon szándékát, miszerint nem egyszerűen csak Jézusnak egy csodáját akarja bemutatni, hanem ehhez lényeges tanítást is kapcsol, s így az olvasó számára feltárul Jézus szavainak és tetteinek egysége. Ugyanez a szándék szintén megmutatkozik például a szamariai asszonnyal való találkozás történetében Jákob kútjánál, amit az elmúlt vasárnapon olvastunk vagy Lázár feltámasztásának elbeszélésében, ami a következő vasárnap evangéliuma lesz. A liturgia azért adja elénk e történeteket a nagyböjt folyamán, hogy e tanítások által vezessen minket a hit útján. 
A mai csodaelbeszélés azzal kezdődik, hogy Jézus találkozik egy születése óta vak emberrel. Jézus látja meg, ő veszi észre ezt az embert és azonnal cselekszik. Más esetekben, például Bartimeus, a jerikói vak koldus esetében, a beteg ember kéri az Úr segítségét, amikor meghallja, hogy Jézus jön az úton. A mostani történetben nincs megnevezve a személy és nem is ő fejezi ki óhaját, miszerint szeretne látni, de még csak arra sincs szükség, hogy Jézus gyógyító csodákra képes isteni erejébe vetett hitét kifejezze, ez utóbbi csak a történet végén szerepel. Itt Jézus önállóan, saját elhatározásából cselekszik, s már ebből sejteni lehet, hogy cselekedetének milyen jelentősége van. Az illető születésétől fogva vak, gyógyíthatatlan beteg. 
A csodát követően rögtön színre lépnek a farizeusok. Egyáltalán nem tetszik nekik, hogy valaki szombaton gyógyított, azaz munkát végzett, s ezzel törvényszegést követett el. Nemhogy örülnének tehát annak, hogy a vak megkapta a látást, hanem inkább a hibát keresik, azt, hogy mibe tudnak belekötni. Álláspontjuk azonban nem egységes. Egyesek közülük a vallási törvények megszegőjének, bűnös embernek tartják az akkor még ismeretlen gyógyítót, mások viszont elképzelhetetlennek tartják, hogy bűnös volna az, aki ilyen rendkívüli cselekedetre képes. Tanácstalanságukban a már meggyógyult személyt is megkérdezik, aki prófétának nevezi gyógyítóját, ami viszont egységes felháborodást váltott ki belőlük. Amikor pedig arról kezd nekik beszélni, hogy semmiképpen nem lehet bűnös az, aki vele ezt a csodát tette és kiemeli, hogy mióta világ a világ, még soha nem történt olyan, hogy valaki visszaadta volna a szemevilágát egy vakon született embernek, a farizeusok felháborodnak, kioktatásnak tartják a gyógyult ember véleményét, amely nem felel meg az ő elgondolásaiknak és kitaszítják őt. 
A történet két rövid párbeszéddel zárul. Az első Jézus és a meggyógyult vak, a második Jézus és néhány jelenlévő farizeus között zajlik. A vak kettős ajándékot kap: testi szemeivel lát és részese lesz a lelki látásnak, eljut a hit világosságára. A farizeusok viszont megmaradnak bűneikben és nem nyerik el a hit ajándékát. 
Amíg nem látjuk meg bűneinket, nem ismerjük fel és nem bánjuk meg azokat, addig nem indulhatunk el a hit útján. Segítsen minket a nagyböjti idő abban, hogy a bűn sötétségéből kilépve eljussunk a hit világosságára!