2017. március 5. – Nagyböjt 1. vasárnapja

Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. 
Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.” 
Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!” Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” 
Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” 
Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

Mt 4,1-11

Elmélkedés:

A múlt és a jövő a kísértésekben 
A húsvéti előkészületi idő első vasárnapján az evangélium minden esztendőben Jézus megkísértését állítja elénk. Az eseményt Máté, Márk és Lukács evangélista egyaránt Jézus megkeresztelkedéséhez köti, János írásában viszont nem szerepel a jelenet. A keresztségkor a mennyei Atya kinyilatkoztatta, hogy Jézus az ő Fia. A kísértésekkor a gonosz azt akarja elérni, hogy eltérítse Jézust istenfiúi küldetésétől, olyan messiás legyen, amely megfelel a nép elképzeléseinek, azaz ne Isten akarata szerinti megváltó legyen. 
A megkísértés jelenetét Máté evangélista nagyon részletesen mutatja be. Először a sátán arra kéri Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré és táplálkozzon ezzel a kenyérrel, mert a pusztában nincs más étele. Másodszor azt kéri, hogy a jeruzsálemi templom párkányáról vesse le magát, mutassa meg, hogy Isten angyalai vigyáznak rá, és így tegye nyilvánvalóvá isteni dicsőségét a nép előtt. Harmadszor a világ minden gazdagságát ajánlja fel a sátán Jézusnak, ha nem az igaz Istent, hanem őt imádja. 
E hármas kísértés Máté szerinti leírásában észre kell vennünk Izrael népének történelmi kísértéseit. Jézus negyvennapos böjtje megfelel a nép negyven évig tartó pusztai vándorlásának. Amikor nem volt a pusztában élelmük és vizük, akkor fellázadtak Isten ellen, mert nem bíztak a gondviselésben. Jézusnak szintén nincs élelme, mégsem változtatja a köveket kenyérré, nem enged a kísértésnek, ő nem lázad fel az Atya ellen. Izrael története folyamán a királyok saját dicsőségüknek tekintették eredményeiket, a győztes csatákat, a megszerzett területeket. Ezzel ellentétben Jézus nem tesz semmit annak érdekében, hogy isteni dicsőségét egy látványos csodával megmutassa, mert neki az Atya megdicsőítése a célja. Izrael uralkodói földi hatalmuk biztosításán fáradoztak, de közben nem az egyetlen Istent, hanem bálványokat imádtak. Ezzel szemben Jézus nem akar uralkodni a világ felett, nem akarja birtokolni a világ gazdagságát, hanem egyedül az Atyával való kapcsolatból él, egyedül a mennyei Atyát imádja. 
E felsorolt szempontok alapján mindhárom kísértés a múltra mutat, ugyanakkor jelen van egy jövőre mutató irány is. Mindhárom kísértés ugyanis elővételezi azokat az újabb kísértéseket, amelyeket Jézus átél nyilvános működése során. A kenyérszaporítás után nem enged a népnek, akik királlyá akarják őt tenni, mert az emberek részéről megmutatkozó szándék mögött a gonosz kísértését látja. A farizeusok és írástudók kérésére nem tesz olyan csodát, nem mutat olyan jelet, amely istenségét igazolja, mert ebben is kísértést lát. És amikor azt kérik tőle, hogy azzal mutassa meg, hogy valóban az Isten Fia, hogy leszáll a keresztről, megszabadítva önmagát, akkor szintén nem teljesíti az emberi kérést, mert ez is a gonosz kísértése. 
Tanuljuk meg Krisztustól a kísértések legyőzésének módját: ne önmagunkat, saját érdekeinket nézzük, hanem Isten legyen életünk középpontja, egyedül neki engedelmeskedjünk, az ő akaratát teljesítsük és őt imádjuk!