Napi evangélium

2016. november 20. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya
Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

Lk 23,35-43

Elmélkedés:

Királyi arc
Az ember számára a két legnagyobb kísértés a vagyon és a hatalom, mert a gazdagság fogságba ejti a szívét, a hatalomért pedig eladja a lelkét. Gondolhatnánk, hogy minket, egyszerű embereket nem fenyeget egyik kísértés sem, hiszen nem vagyunk milliárdosok és országok vezetését sem bízták ránk. De talán jobb volna óvatosnak lennünk, mert ezek a veszélyek nem csak nagyban, hanem egészen kicsiny, jelentéktelennek tűnő dolgokban is jelentkeznek. Amikor valaki kicsiny vagyonához ragaszkodik, gyűjtöget magának és soha nem adakozik semmilyen jó célra, akkor már engedett is a kísértésnek, a szívét rabul ejtik az anyagi javak. Amikor valaki fölényeskedik beosztottjával, házastársával vagy gyermekével, máris engedett a hatalomvágy, az uralkodási vágy kísértésének. Vigyáznunk kell ezekkel a kísértésekkel, mert szívünk és lelkünk szabadságát veszíthetjük el. Márpedig sokkal nemesebb célra is használhatjuk életünket, ezért adott nekünk Isten szeretni tudó szívet és igazságot kereső lelket.
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztust, a mindenség királyát ünnepeljük. A földi királyok nagy vagyonnal és hatalommal rendelkeznek. A mesékben olykor nagyobb a gazdagságuk, mint a valóságban, de a hatalommal fordított a helyzet. A valódi királyoknak, uralkodóknak és országot irányító vezetőknek nagyobb a hatalma, mint a mesebeli királyoké, ráadásul ez utóbbiak inkább jóra, nemes célok megvalósítására, a polgárok javára használják hatalmukat, míg az igazi uralkodók bizony gyakran megfeledkeznek erről. Krisztus azonban más király, ő nem a gazdagság vagy a hatalom bűvöletében él. Földi élete során nem gyűjtött magának semmit, nem volt háza vagy földbirtoka, nincstelenül járta a városokat és falvakat, kereste az embereket, hogy szeretetének és jóságának gazdagságával ajándékozza meg őket. Hatalma viszont kétségtelenül volt, isteni hatalma megnyilvánult tanításában és cselekedeteiben. Csodáiban megmutatkozott isteni ereje, rendkívüli hatalma, de ezt mindig jóra, az irgalmasság kifejezésére, a betegségek megszüntetésére, a bűnök megbocsátására használta fel, és nem ártott egyetlen embernek sem. Védelmébe vette a gyermekeket, a szegényeket, az özvegyeket, a kitaszítottakat, a betegeket, egyszóval mindazokat, akik semmiféle hatalommal nem rendelkeztek. Hatalmát megmutathatta volna a kereszten is oly módon, hogy nem enged a vele erőszakosan bánóknak. A mai ünnep evangéliuma szerint a Golgota hegyén állók azt kérték a kereszten függő Jézustól, hogy mutassa meg hatalmát. Mutassa meg oly módon, hogy leszáll a keresztről és megszabadítja magát. Jézus ezt nem teszi, mert felismeri a kérésben a kísértést, az emberi szó mögött a gonosz lélek szándékait. Elutasítja ezt a kísértést, mert a mennyei Atyának engedelmeskedik.
A kereszten Jézus teljesen kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott a gonoszságnak, az emberi gyűlöletnek, az emberek akaratának. Hatalmával ellen tudna állni, de ő tudatosan vállalja ezt a kiszolgáltatottságot, mert tudja, hogy a végső szó nem az embereké, hanem Istené. A keresztre feltekintve királyi vonásokat fedezünk fel arcán, a szenvedésben is méltóságot sugárzó arcán. A feltámadt Krisztus arcán pedig meglátjuk azt a ragyogást, amely minden emberre vár a mennyországban.