Napi evangélium

2016. október 16. – Évközi 29. vasárnap
Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.
Az Úr így szólt: Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

Lk 18,1-8

Elmélkedés:

Talál-e hitet?
Az elmúlt két vasárnap már elmélkedtünk a hitről, a mai evangélium záró részében szintén a hit kerül elő. Jézus a következő kijelentést teszi: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” Kissé cinikus válasz volna részünkről, ha azt mondanánk, ez attól függ, mikor jön el. Hiszen az emberiség története folyamán egyes korszakokban erősebben ragyog a kereszténység fénye, míg más időszakokban halványulni látszik. Hogyan viszonyul napjaink embere a hithez?
Sokan azt tartják bombabiztos igazságnak, aminek van tudományos alapja, ami tudományos módszerekkel bizonyítható. Tartalmazhat akármilyen üzenetet a Szentírás, mondhatnak akármit a régmúlt idők szentjei, taníthat bármit is az Egyház, a mai ember hajlamos csak azt elhinni, amit a tudomány bizonyított. A tudományos eredményeket nem szabad lekicsinyelnünk, de bálványoznunk sem érdemes, hiszen szinte minden tudományban vannak olyan alapigazságok, alaptételek, amelyek nem bizonyítottak, mégis mindenki elfogadja őket, mert különben annak a tudományágnak a rendszere romba dőlne. Azt is könnyen beláthatjuk, hogy az érzékelhető, a megtapasztalható világon kívül léteznek más valóságok is, amelyeknek a súlyát vagy méretét nem lehet mérni.
A hívő ember olykor értetlenül áll azon tény előtt, hogy Isten időnként próbára teszi hitét. Nagyon jó példa erre az ószövetségből Ábrahám esete. Egy napon Isten azt kéri tőle, hogy áldozza fel a fiát. A kérést Isten nem indokolja semmivel, nem fűz hozzá magyarázatot, csak egyszerűen előadja kérését, s mint utólag kiderül, mindez csupán azért történik, hogy próbára tegye Ábrahám hitét. Nagyon érdekes, hogy Ábrahám meghallgatja a kérést és nem kér magyarázatot, nem kezd el alkudozni, nem tesz Istennek ajánlatot, hogy esetleg valami mást áldozzon fel a fia helyett, hanem elindul, viszi a fiát, hogy teljesítse azt, amit Isten kér tőle. Ő, aki valamivel korábban a legvégsőkig elment az alkudozásban, amikor Szodoma és Gomorra városát akarta megmenteni, most hallgat, nem mond semmit. A hit, az Istenben való hit itt a feltétlen engedelmességben, Isten akaratának elfogadásában mutatkozik meg. Az utolsó pillanatban persze Isten megállítja őt, megakadályozza, hogy megölje, feláldozza fiát, és kinyilvánítja, hogy mindezzel csak Ábrahám hitét akarta próbára tenni.
Ábrahámhoz hasonlóan mi is jóságosnak, irgalmasnak ismerjük meg Istent, aki mindig a szeretet arcát mutatja felénk. Isten végtelenül türelmes hozzánk, új lehetőségeket kapunk tőle, hogy visszatérjünk hozzá, ha bűneink miatt eltávolodunk tőle és megszakítjuk a vele való szeretetközösséget. Amikor pedig életünkben beáll valamilyen fordulat, történik egy nem várt esemény, akkor elhomályosul előttünk Isten jóságos, szerető arca, és hitünk alapja rendül meg. Ez a hit próbája. Mielőtt nagyon megrettennénk tőle, gondoljunk arra, hogy Jézus is átélte ezt, mégpedig a kereszten, a halála előtti pillanatokban. Ezért mondhatta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Ahogyan Jézus számára a sötétség órája után felragyogott a feltámadás világossága, ugyanúgy mi is bízhatunk abban, hogy Isten képes mindent jóra fordítani. Ha hiszünk ebben és hűségesek leszünk Istenhez, akkor az Emberfia fog találni hitet a földön.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te arra bátorítottad tanítványaidat és buzdítasz minket is, hogy szüntelenül imádkozzunk. Szükségünk van bátorításodra, hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen elbizonytalanodunk. Pedig kitartóan kell imádkoznunk, mindig azzal a bizalommal, hogy Isten mindent megad nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Segíts minket a hit próbatételei idején, hogy szívünkben megőrizzük a jóságos Isten arcát!