2018. május 27. - Szentháromság vasárnapja

   Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a
   hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak
   előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament
   hozzájuk, és ezt mondta nekik: "Én kaptam meg minden hatalmat az égen
   és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden
   nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek
   nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam
   nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!"
   Mt 28,16-20
   Elmélkedés:
   Az Úr végakarata
   A legtöbb ember élete előrehaladtával szükségesnek látja
   végrendeletének elkészítését. Ebben a hivatalos iratban rendelkezik
   arról, hogy halála esetén mi a teendő, hová temessék, illetve mi legyen
   vagyonának, anyagi és szellemi javainak sorsa. Bár általában a
   legtöbben csupán az anyagiakról szoktak rendelkezni végrendeletükben,
   előfordul az is, hogy valamilyen üzenetet is átadnak ilyen módon
   utódaiknak, örököseiknek, például azt, hogy folytassák az általa
   megkezdett vagy végzett, az emberek számára értékes szolgálatot. Ilyen
   végrendeletként, szellemi örökségként érdemes értelmeznünk Jézus
   szavait, amelyeket ma, a Szentháromság ünnepén olvasunk az
   evangéliumban. Az Úr végső akarata az, hogy mindaz, amit földi
   küldetésével megvalósított, az ő mennybe való visszatérése után is
   folytatódjon, mégpedig az általa alapított közösség, az Egyház
   közreműködése, szolgálata által. Annak érdekében, hogy az Egyház
   tagjaiként és az Úr küldötteiként teljesíteni tudjuk feladatunkat,
   érdemes pontról pontra végigvennünk, hogy mit tartalmaz Jézus
   végrendelete.
   Elsőként ezt mondja: "Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a
   földön." Alapvetően saját helyzetünk tisztázására szólít fel minket ez
   a kijelentés. Emberként nem rendelkezünk isteni hatalommal, erővel vagy
   képességekkel. Minden hatalom az Úré és mi tőle kapunk hatalmat ahhoz,
   hogy küldöttei legyünk. A magunk erejével semmire sem jutnánk, ezért
   érdemes szerénységet tanúsítanunk és elismernünk azt, hogy csak szolgák
   vagyunk, eszközök az Úr kezében.
   A végrendelet ennek tisztázása után felszólít minket: "Ezért most
   menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!" A
   felszólításban külön hangsúlyt kap a "most." Nem késlekedhetünk, nem
   várakozhatunk tétlenül, hanem most kell elindulnunk. A feladat az, hogy
   az Úr Jézus tanítványaivá tegyük az embereket. Nem a magunk
   tanítványaivá, hanem Jézus tanítványaivá! Ne az legyen a célunk, hogy
   legyenek követőink, hanem az Úr követőivé váljanak azok, akikhez eljut
   az ő tanítása. E körből pedig senki nincs kizárva, az örömhír
   egyetemes, mindenkihez, minden nemzethez szól.
   Jézus végakaratának következő pontja így hangzik: "Kereszteljétek meg
   őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!" Egy végrendeletben nincs
   helye a felesleges szavaknak, ezért Jézus is a lényeget említi. Azzal
   válik valaki Jézus tanítványává és követőjévé, hogy megkeresztelkedik.
   Aki tehát eljut a hitre és követni akarja Jézust, az elé nem kell
   akadályokat görgetni, hanem részesíteni kell őt a keresztségben, hogy
   aztán annak kegyelmi gyümölcseként tovább haladhasson a hit és az
   üdvösség útján.
   A következő mondat a további teendőket rögzíti: azokat, akik
   részesültek a keresztségben, "tanítsátok meg mindannak megtartására,
   amit parancsoltam nektek!" Ez a pásztori gondoskodásra és vezetésre
   való felszólítás, azaz ne hagyjuk magára a megtérteket, a
   megkeresztelteket, a hit útján elindulókat, hanem vezessük őket a
   krisztusi parancsok útján, amely egyetlen törvényben, az Isten és az
   embertárs felé irányuló szeretetben foglalható össze.
   A végrendelet utolsó mondata olyan ígéretet fogalmaz meg, amelyet
   Jézuson kívül egyetlen végrendelkező, a túlvilágra készülő ember sem
   írhat le ilyen határozottsággal: "És íme, én veletek vagyok mindennap a
   világ végéig!" Egyetlen emberi alkotás, egyetlen emberi életmű sem
   örökérvényű, az idő múlásával minden elenyészik. Lehet, hogy ezer vagy
   millió év kell hozzá, de elenyészik, hatását veszti mindaz, amit
   emberek hoztak létre. Krisztus műve azonban örök, az általa hozott
   megváltás, mint Isten ajándéka az idők végéig minden emberre kiterjed.
   Ő elmondhatja, hogy a világ végéig köztünk marad, velünk marad, mert
   nem csak ember, hanem valóságos Isten.