2017. november 18. - Szombat

   Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül
   kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: "Az egyik
   városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.
   Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte:
   "Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben." A bíró egy ideig
   vonakodott, aztán mégis így szólt magában: "Noha Istentől nem félek,
   embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy
   igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver."
   Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró.
   Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik
   éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom
   nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy
   amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
   Lk 18,1-8
   Elmélkedés:
   Még a buzgó, vallásos emberekkel is előfordul, hogy szentgyónásaik
   alkalmával arról panaszkodnak, hogy bizony időnként fárasztó számukra a
   mindennapi imádkozás. Mások azt állítják, hogy a napi munkában annyira
   elfáradnak, hogy nincs erejük imádkozni. Ebben azért erős túlzás van,
   ők vélhetően inkább önmagukat próbálják felmenteni hanyagságuk miatt.
   El kell ismernünk, hogy nem csak a munka, de az ima is lehet néha
   valóban fárasztó. Az is előfordul, hogy valaki nem elég kitartó, s ha
   nem teljesülnek azonnal vagy rövid időn belül a kérései, akkor
   abbahagyja az imádkozást, mert belefáradt. Jézus azt kéri, hogy legyünk
   kitartóak az imában. Ezt könnyen értjük csupán a kéréseinkre, pedig az
   istendicséretre és a hálaadásra is vonatkozik.
   Az özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló történet azt tanítja,
   hogy a kitartó kérés meghozza eredményét. Arról se feledkezzünk meg,
   hogy Isten talán a hitünket, az állhatatosságunkat akarja próbára
   tenni. Ha valami valóban fontos számunkra lelki fejlődésünkhöz, akkor
   kérjük bátran Istent annak megadásáért. Gazdagságot és mérhetetlen
   vagyont nem érdemes kérnünk Istentől, de lelki kincseket és kegyelmi
   segítségét igen. Egyedül Istentől érdemes kérnem mindazt, ami életem
   boldogságához és az örök élethez szükséges.