Biblia klub

Napi evangélium ( szombat )

8 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Napi evangélium

2016. július 16. – Szombat
A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek.”

Mt 12,14-21

Elmélkedés:

Az előző napokban arról olvastunk, hogy Jézus szombaton gyógyított és emiatt a farizeusok vitába szálltak vele. E szóbeli csata azonban nem elegendő nekik, hiszen egyre jobban erősödik bennük az ellenérzés Jézus iránt, aki véleményük szerint sorozatosan megszegi a törvényeket és nem tartja be a hagyományokat. A mai evangélium bevezetése megemlíti, hogy ellenérzésük, haragjuk odáig fajul, hogy már Jézus vesztét akarják. Jézus viszont kerüli a további szóbeli vitákat, nem akarja, hogy még jobban elmérgesedjen a helyzet, ezért eltávozik.
Ez a helyzet alkalmat ad Máté evangélistának arra, hogy tanítást adjon Jézusnak, a Messiásnak a lelkületéről. Izajás próféta jövendölését idézi, amely szerint a megváltó az Isten szolgája, szeretett fia, akire kiárad Isten lelke. A messiás nem száll vitába másokkal, békességre törekszik, a gyengéket segíti, alázatos és a szolgálatkész. Mindezek már azt tükrözik, hogy abban az időben, amikor Máté megírja evangéliumát, a krisztusi közösség lassan megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy Jézus nem olyan Messiás, aki hatalommal jön a világba és uralmat szerez magának, hanem olyan, aki vállalja a szenvedést és a halált. Jézus szörnyű szenvedése és halála láttán egyesek azt gondolták, hogy nem váltotta be a messiási várakozásokat, valójában azonban éppen ilyen módon mutatta meg, hogy ő a Megváltó.