2018. március 28. - Nagyszerda

   A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti
   Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: "Mit adtok
   nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek
   neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa
   őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok
   ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el neked a húsvéti
   vacsorát?" Ő így felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez,
   és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm;
   tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy
   tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti
   vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz
   telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek,
   közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon elszomorodtak, és sorra
   kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így válaszolt: "Aki
   velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan
   elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja!
   Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre Júdás, az
   áruló is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így felelt:
   "Te magad mondtad!"
   Mt 26,14-25
   Elmélkedés:
   Élete utolsó napjaiban Jézus új módon mutatta meg szeretetét apostolai,
   tanítványai és végeredményben minden ember felé. Az utolsó vacsorán
   megmossa az apostolok lábát. Olyat tesz, ami a szolgák feladata.
   Cselekedete azt tanúsítja, hogy nem uralkodni akar, hanem alázattal
   szolgálni. Szeretetének másik jele, hogy a kenyérben és a borban saját
   testét adja az apostoloknak, de ez a jel már előrevetíti az
   Oltáriszentség csodáját, amely az Úr szeretetből fakadó ajándéka minden
   ember számára. Szintén az egész emberiség felé kiáradó szeretetének a
   jele az, hogy vállalja a szenvedést és feláldozza életét mindannyiunk
   megváltása érdekében.
   Eközben egyik apostola, Júdás arra készül, hogy elárulja őt. Tudja,
   hogy a főtanács már határozott arról, hogy Jézusnak meg kell halnia,
   csupán a megfelelő alkalmat keresik, amikor a nép nem akadályozhatja
   meg elfogását.
   Júdás az anyagi haszon reményében megy a főtanács tagjaihoz. Hamar
   megegyeznek a harminc ezüstpénzben. Most már világos, hogy a gonosz
   emberi szándékoknak is jelentősége van a megváltás történetében. Az
   emberi gonoszság megnyilvánulásai mögött azonban lassan felfénylik
   Isten üdvözítő terve. Valójában mindvégig ő mozgatja az eseményeket.