2017. december 27. - Szerda, Szent János apostol és evangélista

   A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna
   elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,
   és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova
   tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett.
   Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint
   Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott
   gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta
   az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem
   volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.
   Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta
   mindezt és hitt.
   Jn 20,2-8
   Elmélkedés:
   Szent János apostolt, a negyedik evangélium szerzőjét ünnepeljük a mai
   napon, aki a keresztény hagyomány szerint az apostolok közül
   egyedüliként nem lett vértanú. Bár még a karácsonyi időszakban vagyunk,
   Szent János ünnepének evangéliuma gondolatban a húsvéti eseményekhez
   vezet minket, Jézus üres sírjához. Amikor Mária Magdolna elmondja az
   apostoloknak, hogy az Úr sírja üres, akkor Péter és János azonnal a
   sírhoz futnak, meg akarnak győződni arról, hogy a hír valóban igaz. Az
   üres sírhoz érkezés János számára meghatározó élmény. Péter számára is,
   de most figyeljünk csak Jánosra. Az eseményre, a futásra és az üres sír
   látványára évtizedekkel később is határozottan, pontosan emlékszik.
   Élményét és annak hatását egyetlen rövid mondatban foglalja össze:
   "Látta mindezt és hitt."
   A mi életutunk is a jászoltól az Úr üres sírjáig vezet. Ez a hit útja
   számunkra. A gyermekben megcsodáljuk a Megváltót, aki aztán a
   kereszten, halálában valósítja meg a megváltást. Isten Fia, Jézus
   gyermekként született meg, s a kereszthalál pillanatában Isten hatalmas
   Fiának bizonyult. De története nem ér véget halálával, mert az Atya
   feltámasztja őt az örök életre. Jánosnak elég volt néhány egyszerű jel,
   az üres sír, az otthagyott leplek, hogy higgyen. Bennem mi ébreszti fel
   a hitet?