2017. augusztus 2. - Szerda

   Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a
   mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra
   elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és
   megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő
   emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes
   igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja
   azt.
   Mt 13,44-46
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban Jézus két példázatot mond a mennyek országáról,
   amelyekben kincshez, illetve igazgyöngyhöz hasonlítja azt. Mindkettő
   azt fejezi ki, hogy a mennyek országa olyan nagy érték, amelynek
   megszerzéséért érdemes minden másról lemondani. Ezt teszi a földműves,
   aki rátalál a földben a kincsre, és ezt teszi a kereskedő is, aki
   igazgyöngyöt talál. Magatartásukban azonban ne a kapzsiságból fakadó
   vagyonszerzést vagy a birtoklási vágyat lássuk, mert akkor
   félreértenénk Jézus mondanivalóját. Az Isten országa ugyanis nem földi
   vagyontárgy, amitől gazdagabbak lehetünk, hanem olyan kincs, amely
   lelkünket gazdagítja.
   Korunk válságainak egyik mélyebb gyökere az lehet, hogy sokan mindent
   meg szeretnének szerezni maguknak, amit értékesnek tartanak, de nem
   akarnak áldozatokat hozni. A munka, a tanulás, a családi vagy
   társadalmi élet területén csak akkor lehet előbbre jutni, ha képesek
   vagyunk áldozatokat is hozni céljaink elérése érdekében. Közhelyszerűen
   mondhatjuk: mindennek ára van, semmit sem adnak ingyen. Az előbbre
   jutásért küzdenünk kell. Azt természetesen senki sem veszi szívesen, ha
   olyan dolgot vesznek el tőle, ami az igazságosság vagy a vélt
   igazságosság szerint neki jár. Önként viszont bárki lemondhat saját
   anyagi javairól, hogy másokat segítsen azokkal. Az irgalmasság ilyen
   gyakorlása által is növekszik az Isten országa.