Mt 11,25-27

Elmélkedés:

Jézus egy Istent magasztaló imával fejezi be tanítását, amelyből kiderül, hogy a mennyei Atya országának titkát és örömhírét feltárta a kicsinyeknek. Az Isten országáról szóló tanítás megismerése illetve az országhoz való csatlakozás nem a „bölcsek és okosak” kiváltsága, hanem lehetőség mindenki számára. Az Atya a Fiú személyében az üdvösség hirdetőjét és közvetítőjét küldte el a világba.
Korábban láthattuk, hogy az egyszerű halászok milyen bizalommal fogadták el meghívását és indultak azonnal, hogy követői legyenek. Azt is felidézhetjük, hogy a nép milyen nagy számban kereste Jézust és gyűlt össze körülötte egyrészt azért, hogy hallgassák csodálatos tanítását, másrészt azért, hogy a betegek számára gyógyulást kérjenek tőle. Jézus fogadtatása nagyrészt pozitív, az emberek hittel fogadják őt, s hitük nyomán számos rendkívüli csoda történik. Isten tehát megmutatja Jézus által az üdvösség útját az embereknek. A kicsinyekkel és az egyszerű emberekkel szemben állnak az írástudók és a farizeusok, mindazok, akik elutasították Jézus tanítását. Az események azt igazolják, hogy a befolyásos és a vallási, társadalmi életben vezető szerepet betöltő emberek ellenséges magatartása ellenére is eljutott az evangéliumi üzenet a legszegényebbekhez és meghozta lelki eredményét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget! Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket! Add, hogy e világ zűrzavarában téged hirdethessünk az aggódóknak, téged, aki ma is megszólítasz minket: ne féljetek!