2018. május 4. - Péntek

   Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Az az én parancsom, hogy
   szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete
   senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti
   barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak
   titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.
   Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól,
   tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én
   választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
   gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az
   én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
   egymást!"
   Jn 15,12-17
   Elmélkedés:
   Ezekben a napokban Jézusnak az utolsó vacsorán mondott beszédét
   olvassuk részletekben az evangéliumban. A mai részben Jézus a szeretet
   kötelezettségére hívja fel figyelmünket. Az nem jelent újdonságot, hogy
   szeretettel kell embertestvéreink felé fordulni, az viszont már
   újdonság, hogy ennek példája az Úr szeretete. Jézus ezt mondja ugyanis:
   "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek
   titeket!"
   E kijelentés után kifejti, hogy ő hogyan szeret minket. Úgy tekint
   ránk, mint barátra. Bár Isten és az ember kapcsolatára helyénvalóbb
   volna alkalmazni az Úr és a szolga viszonyát, Jézus mégsem ezt teszi,
   hanem barátjának nevezi azokat, akik törvényei szerint élnek. A
   szeretetkapcsolat kezdeményezője Jézus, az ő szeretete mindig megelőzi
   a miénket. Nekünk ajándékozza szeretetét, hogy ezt viszonozzuk és adjuk
   mi is tovább másoknak. A szeretet gyakorlásáért nem csak az örök
   életben kapunk jutalmat Istentől, hanem már a földi életben is
   érezhetjük a természetfeletti jutalmat, azaz Isten odafigyel
   kéréseinkre és meghallgatja azokat, ha Jézus nevében terjesztjük elé.
   János evangélista itt feltárja a megváltás egyik gyümölcsét: Jézus
   azonosul velünk emberekkel, ezért az Atya, elfogadja mindazok kérését,
   akik Jézussal egyesülve fordulnak hozzá. Jézus önfeláldozó szeretetét
   egyetlen ember sem tudja felülmúlni, de nincs is erre szükség. Elég, ha
   példája szerint önmagunkat ajándékozzuk a másik embernek, önzetlenül,
   szeretetből.