2017. október 24. - Kedd

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen
   felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
   emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről
   és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket
   uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
   asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második
   vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok
   a szolgák.
   Lk 12,35-38
   Elmélkedés:
   Jézus példabeszédet mond a virrasztó szolgákról, akik arra várnak, hogy
   uruk megérkezzen. "Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő
   gyertya legyen" - olvassuk szavait. Az első kép, a felövezett csípővel
   való várakozás az Egyiptomból való szabadulás eseményét idézi fel,
   amikor a kivonulás előtti éjszaka felövezve, útra készen kellett
   várakozniuk a zsidóknak. Nem kényelmesen asztalhoz ülve, hanem
   indulásra készen fogyasztották el a húsvéti bárányt és ételeket. A
   másik kép, az égő gyertya szintén a készenlétre utal. A hazatérő urat
   nem sötétbe borult ház fogadja, amelyben már mindenki alszik, hanem
   ébren várják jövetelét a szolgák.
   E jelképes beszéd jól szemlélteti, hogy a lelki éberségről,
   várakozásról és készületről van szó. A hit, a remény és a szeretet a mi
   lelkünk égő mécsei, amelynek lángját őriznünk kell.
   Az állandó várakozás állapotában élünk. Nem láthatjuk még színről
   színre Istent, hanem várjuk a vele való találkozást. Oktalanság volna
   részünkről, ha azt gondolnánk, hogy nem kell vele találkoznunk, és nem
   kell számot adnunk neki életünkről. Érdemes készülnünk a találkozásra,
   mert a számadás nem marad el. Ha jócselekedeteinkkel segítünk
   embertársainknak és megdicsőítjük Istent, akkor jutalomra, örök
   üdvösségre számíthatunk.