2017. augusztus 1. - Kedd

   Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a
   sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: "Magyarázd
   meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!"
   Kérésükre így magyarázta meg: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A
   szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly
   pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az
   ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan
   aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén
   is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden
   botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd
   sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk
   országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!"
   Mt 13,36-43
   Elmélkedés:
   Az evangéliumokban ritkán fordul elő, hogy Jézus meg is magyarázza az
   általa mondott példabeszédet. Ennek oka az, hogy a példázatok
   önmagukért beszélnek. Mondanivalójukat, üzenetüket bárki könnyen
   megértheti, hiszen a mindennapi élet és munka világából merítik
   témájukat. A magvetőről vagy a búzáról és a gyomnövényről, a konkolyról
   szóló hasonlat közérthető volt a jelenlévők számára, hiszen aligha
   lehetett köztük olyan, aki ne vetett vagy ne aratott volna saját
   földjén. Amikor Jézus magyarázatot fűz az elhangzottakhoz, akkor ezzel
   nyomatékosabban szólítja fel a hallgatóságot, hogy választ adjon vagy
   válasszon. Ez a magyarázat, ez az erősebb felszólítás azonban már nem
   mindenkinek szól, hanem csak a tanítványoknak, akiktől ezek szerint az
   Úr többet vár, nagyobb odaadást kíván, mint a sokaságtól.
   A válaszadást nekünk, keresztény embereknek nem lehet, s nem is érdemes
   kikerülni, hiszen mindannyiunkat személyesen érint. A búzáról és a
   konkolyról szóló beszéd magyarázatából kiderül, hogy a világban a jó és
   a rossz egyaránt jelen van. Kezdetben sokszor nehéz megkülönböztetni
   őket, amely a választást nehezíti számunkra. Egy idő után azonban
   kiderül a különbség, s nekünk állást kell foglalnunk, vajon jó búzaként
   vagy haszontalan gyomnövényként akarunk-e élni. Személyes döntésünktől
   függ, hogy az utolsó ítéletkor elnyerjük-e az üdvösséget. Ezek a
   példabeszédek rólunk szólnak.