2017. április 4. – Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.

Jn 8,21-30

Elmélkedés:

Jézus mindvégig tisztában van származásával és küldetésével, s erről több alkalommal beszél tanítványainak és a népnek. A mai evangéliumban az írástudók támadásaira válaszolva tesz tanúságot saját küldetéséről. Ő a mennyei Atya küldötte, ezért mindig azt hirdeti és teszi, amit rábízott az Atya. Természetes, hogy az Atya tetszését találja ebben az engedelmességben, amint ezt az emberek előtt is kinyilvánította, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyó vizében. 
A kereszten, a halál pillanatában úgy tűnik, hogy az Atya is elhagyta, magára hagyta Jézust, erre utal az Úr felkiáltása: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Most viszont határozottan kijelenti, hogy az Atya soha nem hagyja magára, mert ez az engedelmesség jutalma. S valóban, a kereszthalált követően az Atya közbelép, feltámasztja Jézust a halálból. Mi akkor válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé, ha életünkre úgy tekintünk, mint amit Isten követségében, az ő szolgálatában kell leélnünk. Azt kell megmutatnunk az embereknek, hogy a Szentlélek segítségével végrehajtható az Atya terve a világban. Azt kell hirdetnünk, hogy a megváltó Krisztus minden ember számára elhozta a bűntől való szabadulás lehetőségét. Arról kell tanúságot tennünk, hogy Jézusban, az Isten Fiában mutatkozik meg leginkább az Atya minden ember felé kiáradó irgalma és szeretete.