2018. január 29. - Hétfő

   Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
   gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
   tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban
   lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor
   megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a
   bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a
   sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel
   ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A
   földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: "Mi bajod velem,
   Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!"
   Jézus ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az
   emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Azt válaszolta:
   "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze
   el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett
   ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: "Küldj
   minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.
   Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a
   mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba
   rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a
   városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi
   történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió
   tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre
   megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a
   megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy
   távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még
   megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így
   szólt hozzá: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy
   dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment, és
   Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
   Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
   Mk 5,1-20
   Elmélkedés:
   Az ördögűzések sorában egészen különleges és érdekes az az eset, amit a
   mai evangéliumban olvasunk. Különleges, mert Márk evangélista
   részletesen bemutatja a körülményeket, mindazt, amit a gonosz lélek
   művel az általa megszállott emberrel, más esetekben csak egészen
   röviden tesz erről említést. Különleges abból a szempontból is, hogy a
   gonosz azonnal felismeri Jézust, az Isten Fiának szólítja őt, emberek
   erre eddig még nem voltak képesek, bár az Úr több csodájának is
   szemtanúi lehettek. Érdekes az is, hogy bár Jézus nem tűr semmiféle
   ellenállást a gonosztól és hatalma egyértelműen nagyobb a gonosz
   erejénél, mégis teljesíti annak kérését, azaz megszállhatja a közelben
   lévő állatokat. Az eset további sajátossága, hogy az a csoda már nem a
   zsidók által lakott területen, hanem a pogányok, a nem zsidók vidékén
   történt. Jézus azt mutatja ilyen módon, hogy az Isten országának
   örömhíre nem csupán az ószövetségi választott nép tagjaihoz szól, hanem
   minden néphez, Isten országa nem csak a zsidók körében valósul meg,
   hanem minden ember számára elérhető valóság.
   A jelenet során nagyon látványos az ördög távozása a megszállott
   emberből, majd a sertések tóba rohanása, de ez ne vonja el figyelmünket
   az emberről, akinek érdekében a csoda történt és aki Jézus tettének
   köszönhetően megszabadult a gonosz befolyásától. Őt az Úr
   megajándékozta a szabadsággal és immár szabadon tehet tanúságot arról,
   hogy kinek köszönheti szabadulását.
   Hirdetem-e, tanúságot teszek-e Isten szabadító tetteiről?