Napi evangélium 2018. január 21.Évközi 3.vasárnap Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt.
Mk 1,14-20 Elmélkedés: A meghívás lépései 
Az első tanítványok meghívását, illetve Jézussal való első találkozását János evangélista Keresztelő Jánoshoz és az ő tanúságtételéhez kapcsolja. Úgy mutatja be, hogy András és János (apostolok) először a Keresztelő tanítványai voltak, majd pedig Jézus követői lettek, erről olvastunk az elmúlt vasárnap. Ugyanezt kissé másként írja le Márk evangélista, akinek egyértelműen az a szándéka, hogy a tanítványok meghívásával kapcsolatban kiemelje az Úr kezdeményezését, illetve azt, hogy az első személyes találkozás elegendő volt a meghívottaknak ahhoz, hogy rögtön elfogadják azt. 
A jelenet ezzel a rövid bevezetéssel kezdődik: „miután Jánost elfogták.” Keresztelő Jánosról van itt szó, aki bátran felemelte hangját Heródes erkölcstelen életformája, törvénytelen házassága miatt, ezért az uralkodó börtönbe vetette, majd később lefejeztette. János evangélista azért említi meg e helyen János börtönbe kerülését, hogy ezzel jelezze: Keresztelő János küldetése befejeződött, lezárult, és most kezdődik Jézus nyilvános működése a nép körében. Jézus nyilvános működésének első cselekménye az, hogy tanítványokat gyűjt maga köré. Még nem hallottunk tőle egyetlen szót sem, nem tanítja még az embereket, nem tett még egyetlen csodát, hanem elkezdi maga köré gyűjteni azokat, akik kezdettől fogva mellette lesznek és tanúi lesznek mindannak, amit tanít és tesz. Az első tanítványok meghívása alapján kibontakoznak előttünk a meghívás lépései, elemei. Minden Jézus pillantásával kezdődik, ő látja meg a halász embereket, majd hozzájuk közeledik. Napjainkban is így kezdődik minden meghívás. A meghívott talán észre sem veszi egy ideig, hogy Jézus már látja őt. Egy rövid ideig figyeli tevékenységét, de nem gyűjt róla hosszasan információkat, nem kérdezget másokat az illetőről, mert pár pillanat alatt eldönti, hogy alkalmas-e valamilyen különleges feladatra. A következő lépésben az Úr megszólítja az általa kiválasztottakat. Az első találkozás alkalmával nincs szükség bemutatkozásra, mert később úgyis lesz idő arra, hogy megismerjék. Jézus nem kezdi el részletesen elmondani nekik, hogy ki ő valójában és mit szeretne tenni a következő években, hanem röviden elmondja a meghívás és egyben a leendő küldetés lényegét: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Vegyük észre, hogy ezek a meghívások mindig személyes találkozások, személyes meghívások. Nem arról van szó, hogy Jézus összehív egy nagyobb tömeget és előttük toborzó beszédet tart, ismertetve a teendőket, és aki akar majd csatlakozik hozzá. Minden meghívás személyes megszólítás eredménye. Az Úr minden korban így lép oda azokhoz, akiknek küldetést szán. 
A következő lépést már a megszólítottak teszik meg, akik azonnal elindulnak és Jézus tanítványai lesznek. Nem tesznek fel kérdéseket, amelyek tisztázhatnák, pontosíthatnák, hogy milyen elvárások vannak velük szemben, és nem kezdenek el azon gondolkodni, vajon alkalmasak-e arra, amire meghívják őket, hanem azonnal indulnak. A meghívást csak így lehet elfogadni. Mert aki nekiáll mérlegelni, az már a saját szempontjai alapján akar dönteni, mintha azok fontosabbak lennének Jézus akaratánál. Ha valaki nekiáll gondolkodni, arra nem fog várni az Úr, hanem továbbmegy és majd meghív másokat, akik készek mindent elhagyva követni őt. 
Van-e bátorságom rögtön elindulni és követni az Urat?