2017. szeptember 25. - Hétfő

   Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem
   takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára,
   hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve,
   ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne,
   és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel
   hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen,
   az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
   Lk 8,16-18
   Elmélkedés:
   A magvetőről szóló példabeszédnek az volt a tanulsága, hogy Jézus
   tanítását nem elég hallgatni, hanem meg is kell valósítani. Ezt az
   üzenetet folytatják, egészítik ki a mai evangéliumban olvasható
   mondások. A lámpa arra való, hogy világítsanak vele, ostobaság volna
   eltakarni a fényét. Az Úr Jézus tanítására úgy érdemes tekintenünk,
   mint világosságra, amely az igazság fényét, a hit ragyogását hozza el
   az ember életébe. Előfordulhat, hogy valaki nem ismeri fel az isteni
   szó minden embert megvilágosító erejét vagy nem érti meg azt, ebben az
   esetben el fogja veszíteni. Az is megtörténhet, hogy valaki nem érti
   meg, hogy tovább kell adnia másoknak az igazság tanítását, ezért ő
   szintén elveszítheti azt. Erre vonatkozik Jézus kijelentése: "Akinek
   ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is
   elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé." Ezt a kijelentést tehát ne
   az anyagi javakra, ne azok birtoklására, ne a vagyonszerzésre vagy a
   vagyon elvesztésére értsük.
   Az isteni tanítás életünket alakító, átformáló erő. Cselekedeteinket a
   krisztusi tanításhoz érdemes szabnunk, hogy azok miatt sem Isten, sem
   az emberek előtt ne kelljen szégyenkeznünk. Jó és rossz tetteink
   egyaránt nyilvánosságra kerülnek, de Isten előtt amúgy sincsenek
   elrejtve. Ő jól ismeri szívünk rejtett szándékait is, s egyedül neki
   van joga ahhoz, hogy ítéletet mondjon cselekedeteinkről.