2017. szeptember 11. - Hétfő

   Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
   kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a
   farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán
   okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.
   Megszólította tehát a béna kezű embert: "Kelj fel, és állj ide a
   középre!" Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem
   tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy
   pusztulni hagyni?" Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez:
   "Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre
   esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit
   tegyenek Jézussal.
   Lk 6,6-11
   Elmélkedés:
   Jézus korában a szombati nap szent volt, a nyugalom napja, amely napon
   nem volt szabad dolgoznia senkinek. Ez a törvény elsősorban a fizikai
   munkára vonatkozott. Éppen ezért nehezen érthető számunkra, hogy egy
   beteg ember meggyógyítását miért lehetett olyan munkának vagy
   tevékenységnek tekinteni, amelyet nem volt szabad szombaton megtenni.
   A béna ember meggyógyítása különleges abból a szempontból, hogy itt
   Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. Nem érinti meg a beteg testrészt,
   nem teszi kezét a betegre, nem alkalmaz semmilyen gyógyító formulát,
   mint más esetekben, sőt, még nem is imádkozik a gyógyítást megelőzően.
   Jézus tehát nem tesz semmit, nem tesz egyetlen mozdulatot sem, nem
   végez fizikai munkát, amivel megszegné a szombatot, hanem csupán
   szavának erejével gyógyít. Egyszerűen azt mondja a betegnek, hogy
   nyújtsa ki a kezét, s amikor ő ezt megteszi, akkor bekövetkezik a
   csoda. Mivel Jézus nem tesz semmit, ezért "esztelen harag" szállja meg
   azokat, akik vádolni akarták.
   A történet emellett azt is tanítja, hogy emberi előírások nem
   akadályozhatják meg Jézust a jócselekedetek és gyógyítások
   végrehajtásában. A csodák olyan jelképes cselekedetek, amelyek egyrészt
   Jézus isteni, természetfeletti hatalmát jelzik, másrészt Isten
   jóságáról tanúskodnak.