Biblia klub

Napi evangélium ( Hétfő )

8 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Napi evangélium

2016. október 17. – Hétfő
Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”.
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”

Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A becsületesen végzett munkával az ember önmaga és családja számára biztosítja a megélhetést. A munka értéket teremt és maga is érték, amely nemesíti az ember életét. Könnyű azonban túlzásba esni. A munka mennyiségével is és azzal is, hogy az embernek mi a célja a munkával. Sokan így bátorítják magukat: „Nincs időm megállni, nincs idő a pihenésre, folyton dolgozni kell.” A telhetetlenség is fűti az embert, aki egyre többet akar birtokolni, megszerezni. Először csak magának gyűjtöget, majd a gyermekeinek akar házat építeni, utána pedig azt érzi kötelességének, hogy unokái megélhetéséhez is hozzájáruljon. A munka mókuskerekében pörgő emberek azt gondolják, majd később megállnak, lesz idejük kipihenni magukat. Valójában akkor már késő lesz.
Talán hasonlóan gondolkodott az evangéliumi példabeszédben szereplő gazdag ember is. Jézus esztelennek nevezi őt, mert csak magára gondol, csak a jelenben él és nem gondol másokra, nem gondol végső sorsára. Az esztelen gazdag személyében napjainkban is sokan felismerik vagy felismerhetnék magukat. Aki átadja magát az anyagi jólétnek és önmagát hajszolja annak érdekében, hogy minél több dolgot birtokolhasson, könnyen megfeledkezik Istenről. Aki az anyagi javak bűvöletében él, könnyen megfeledkezik a lelki dolgokról. Aki úgy gondolja, hogy az evilági kincsek boldoggá teszik, az nem fog törekedni az örök életre.