Napi evangélium

2016. július 25. – Hétfő, Szent Jakab apostol
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,20-28

Elmélkedés:

Az isteni akarat idővel átalakítja az emberi szándékokat és elképzeléseket. Nem az emberi akarat megszüntetéséről vagy annak kényszerítéséről van itt szó, hanem arról, hogy az ember lassanként egyre jobban megismeri Isten akaratát és annak szolgálatába állítja életét, hogy így helyes mederbe kerüljenek szándékai.
A mai napon Szent Jakab apostolt ünnepeljük, aki testvérével, Jánossal együtt végigjárta a lelki átalakulásnak ezt az útját. Neki is voltak elképzelései Jézus messiási uralmáról és azzal kapcsolatban is nagyszabású tervei voltak, hogy neki milyen szerepe lehet majd. Dicsőség, uralkodás, hatalom jellemezték elképzeléseit, amely idővel szolgálattá, önfeláldozássá, vértanúsággá alakult át. E lelki érésnek, fejlődésnek hátterében nem egyszerűen csak Jézus szavai álltak, hanem sokkal inkább az Úr példája, aki tanítványaitól, különösen is apostolaitól azt várja, hogy osztozzanak sorsában.
Lehetnek az életben nekem is nagyszerű terveim, csodálatos elképzeléseim jövőmmel kapcsolatban, de Isten nem képes-e még ennél is jobbat, csodálatosabbat kigondolni? Vajon hajlandó vagyok-e elindulni az apostolokéhoz hasonló úton? Kész vagyok-e arra, hogy Istennek engedelmeskedjek? Az isteni akarat idővel átalakítja az én emberi szándékaimat és elképzeléseimet is.